장 6



Reggel (mikor már ő ébren volt), a karjaiban keltem fel.
- Jó reggelt! – köszönt a hátamat simogatva.
- Neked is! – sóhajtottam.
- Hogy vagy? – kérdezte.
- Jól! – mosolyodtam el. – Akkor ma mehetek is haza, igaz?
- Elméletileg igen! – nyomott egy puszit a homlokomra.
- Hál’ Istennek! – nyújtóztam.
Tényleg kiengedtek a kórházból, aminek nagyon örültem. Persze Jin jött el értünk kocsival.
- Szia Picilányka! – köszönt nekem vigyorogva.
- Csá! – kacsintottam intve egyet a jobb kezemmel. Beszálltunk a hűvös autóba, és már vitt is minket a dormba.
- Édesem, de hiányoztál már! – rohant le Betti.
- És én?! – kérdezte felháborodva JungKook.
- Te nem! – vágta rá.
- Köszi – szomorodott el.
- Hugi! – ölelt meg minket Jimin. Tíz perc után, mindenki megunt, majd bementünk a nappaliba. Csak feküdtünk a kanapén a lányokkal egymás hegyén, hátán, pár fiú széket hozott magának, és arra ült, a többi meg a szőnyegen hempergett.
- Mit csináljunk ma? – húzta ki Anikó a kezét Betti és alólam, mert már teljesen elszorítottuk a vérkeringését.
- Semmit! – dőlt hátra RapMon.
- De ez unalmas… - nyafogtam.
- Akkor csináljunk gyereket – nézett össze JungKook és Rap Monster. Egyszerre vágtuk hozzájuk a papucsainkat.
- Akarnátok, mi? – vigyorgott Betti.
- Egy olyan jó nőt, ki ne akarna? – kacsintott rám JungKook, mire teljesen elpirultam.
- Senki sem akarja! – rugdostak a lányok.
- Köszi, így is a mínuszon van az önbizalmam! – temettem az arcomat a tenyerembe, és úgy röhögtem tovább.
- Ne legyen! Nincs miért ott lennie! – rázta a fejét Jimin mosolyogva.
- Ááááá! Dehogy! – rángattam a vállamat.
- Na, jó! Most kussolsz! Csak szekáltunk! – tette az ölembe az egyik lábát Betti, mire én is az övébe tettem az egyiket.
- Neked nincs okod aggodalomra, nekem annál inkább! Néztetek már rám?! – röhögött Anikó.
- Te nagyon hülye emberi lény vagy, az biztos! – fogtam a fejemet.
- Mindannyian nagyon szépek vagytok, gyönyörűek, szexik, bomba nők, na, most már túltehetnénk magunkat ezen? – vonta fel a szemöldökét Suga. Szúrós szemmel néztem rá. Óvatosan felálltam, odamentem hozzá, majd megpofoztam. Szépen, nyugodtan visszabattyogtam a helyemre, vagyis battyogtam volna, de míg nem figyeltem, teljesen szétterpeszkedtek a lányok.
- És én? – csüggedtem el.
- Gyere, ülj le! – rántott az ölébe JungKook.
- Hát igen… Ez sokkal kényelmesebb, mint veletek! Ti infantilis gyökerek! – rángattam a vállamat, vigyorogva nézve a lányokra, miközben kellemesen elhelyezkedtem JuKo ölében.
- Hogy tudjátok szívni egymást! – nevetett RapMonster.
- És még így is szeretik egymást! – bólogatott elismerően Jin. – Respect!
- Csináljunk gyereket, mi? – suttogtam JungKook-nak nevetve.
- Tudod, hogy csak vicceltünk – húzott feljebb.
- Akkor nem is vagyok jó nő? – vágtam kiskutyus fejet.
- Dehogyisnem vagy az! De még várunk a gyerekkel!
- Azt gondoltam! – ráztam a fejemet a mellkasába. – Hallom a szívverésedet…
- Csak magadnak köszönheted, hogy hallod – puszilta meg a homlokomat.
- Nem igaz – vigyorogtam.
- De-de! – adott egy puszit a számra.
- Igaz, Kiki? – nézett rám Jin.
- Tessék? Ne haragudj, nem figyeltem – hajtottam le a fejemet.
- Arról beszéltünk, hogy milyen jó hangunk van így hárman, és hogy majd coverezünk – magyarázta Anikó.
- Ja, aha – bólintottam.
- Na, halljunk valamit! – tapsolt RapMon.
- Nem… - ellenkeztünk egyszerre a lányokkal.
- Adunk időt felkészülni – mondta V.
- Ajj már! – sóhajtottam. Felpattantam, karon ragadtam a lányokat, és bevonultunk a „szobánkba”. – Valamelyik dalukat énekeljük el.
- Van egy dal, amit csak JungKook, Jimin és J-Hope énekel! – jutott Betti eszébe.
- A Graduation! – vágtuk rá egyszerre Anikóval.
- Jó, Kiki JuKo része gondolom. Stip-stop J-Hope! – jelentette ki aranyhajú barátnőnk.
- Anikó meg akkor Jimin, aki csak mindig valakinél vokálozik!
- Tökéletes! – mutatta fel a hüvelykujját.
Elkezdtük tanulgatni, rappelgetni, hülyültünk.
- Betti, mit gondolsz Jimin-ről? – kérdeztem hirtelen.
- Miért kérdezed? – riadt meg.
- Csak úgy. Mert miért ne? – rántottam meg a vállamat.
- Hogy megmondjam őszintén, fogalmam sincs. Nagyon aranyos és szexi, helyes… De szerintem Te jössz be neki – keseredett el.
- Dehogyis! A húga vagyok! – nevettem el magamat. – Vagyis mintha az lennék. Meg ott van nekem JungKook.
- Inkább gyakoroljuk! – szólt közbe Ani. Hamar leírtuk a szöveget egy papírra, elpróbáltuk kétszer, majd kimentünk a fiúkhoz. – Ha nem úgy megy, ahogy annak lennie kell, az nem a mi hibánk! – vigyorgott.
- Na, hajrá lányok! – kacsintott J-Hope. Leültünk a szőnyegre, bekapcsoltuk a szövegnélküli verziót telefonon, majd elkezdtük énekelni. Utána JungKook rapp része jött.
- Adios Middle School! – kezdtem, mire JungKook felnevetett. Mikor jött az a hosszú, bedarálós rész, erősen koncentráltam, hogy el ne rontsam. Majd ismét ének, aztán Betti, és ének. A legutolsó refrént a fiúk is énekelték velünk.
- Hát ez nagyon aranyos volt lányok! – nevetett Jimin. – Most valami komolyat.
- Hogy tökön szúrnálak egy kanállal… - húztam össze a szememet. És hirtelen beötlött. Gyorsan felpattantam. – Hey sister, Go sister, Soul sister, Flowsister… - kezdtem, és a lányok is bekapcsolódtak. Zene helyett, ugye amiért spontán eszembe jutott, csettintgettünk, meg tapsoltunk. Meg persze táncoltunk is.
„[Kiki:]
He met Marmalade down in old Moulin Rouge
Struttin’ her stuff on the street
She said, "Hello, hey JungKook, you wanna give it a go?" Oh! uh huh
[Együtt:]
Giuchie, Giuchie, ya ya dada (Hey hey hey [Kiki])
Giuchie, Giuchie, ya ya here (here [Betti])
Mocha Chocalata ya ya (oh yea [Anikó])
Creole lady Marmalade
[Betti:]
What What, What what
ooh oh
[Együtt:]
Voulez vous coucher avec moi ce soir
Voulez vous coucher avec moi
[Betti:]
yea yea yea yea
[Anikó:]
He sat in her boudoir while she freshened up
Boy drank all that Magnolia wine
On her black satin sheets is where he started to freak
yeah
[Együtt:]
Giuchie, Giuchie, ya ya dada (da-da-da [Kiki])
Giuchie, Giuchie, ya ya here (here ohooh yea yeah [Anikó])
Mocha Choca lata ya ya (yea, yea [Betti])
Creole lady Marmalade
Voulez vous coucher avec moi ce soir (ce soir, what what what [Betti])
Voulez vous coucher avec moi
[Kiki:]
yea yea uh
He come through with the money in the garter belts
I let him know we bout that cake straight up the gate uh
We independent women, some mistake us for whores
I'm sayin‘, why spend mine when I can spend yours
[Betti:]
Disagree? Well that's you and I’m sorry
Imma keep playing these cats out like Atari
wearing high heel shoes, getting love from the dudes
3 bad ass chicks from the Moulin Rouge
(hey sistas, soul sistas, betta get that dough sistas[Anikó, Kiki])
We drink wine with diamonds in the glass
by the case the meaning of expensive taste
if you wanna Giuchie, Giuchie, ya ya
Mocha Chocalate-a (what? [Kiki])
Creole Lady Marmalade
One more time C’mon now
[Együtt:]
Marmalade... Lady Marmalade... Marmalade...
[Anikó:]
hey Hey Hey!
Touch of her skin feeling silky smooth
color of cafe au lait alright
Made the savage beast inside roar until he cried,
More-more-more
[Betti:]
Now he's back home doin' 9 to 5
Sleepin' the grey flannel life
[Anikó:]
But when he turns off to sleep memories creep,
More-more-more
[Együtt:]
Giuchie, Giuchie, ya ya dada (da daeaea yea [Betti, Kiki])
Giuchie, Giuchie, ya ya here (ooh [Betti, Kiki])
Mocha Choca lata ya ya (yea [Betti, Kiki])
Creole lady Marmalade”
A
fiúk csak tapsoltak meg füttyögtek a végén.
- Tényleg jók vagytok! – mondta elismerően J-Hope.
- Köszönjük! – hajoltunk meg.
- „Hey JungKook”? – röhögött ki Jimin.
- Nekem tetszett! – vigyorgott az előbb említett személy.
- Akkor jó – nevettem fel. Ismét elfoglaltuk a helyünket, csak most Anikó RapMonster ölébe ült le, vagyis amiért RapMon a földön ült, ezért ahogy Anikó odaborult hozzá, mindketten feldőltek. És természetesen JuKo ölébe ültem vissza, Betti pedig keserűen mosolyogva lefeküdt a kanapéra. Suga nagyon elkezdett gondolkozni, viszont Jimin megelőzte. Felállt, és bedőlt hozzá a bútordarabra.
- Jimin! Ne! – kezdett fulladozni Betti a nevetéstől.
- De szép szemed van! – pislogott nagyokat Jimin, mire mindannyian elröhögtük magunkat.
- Köszi! Édes vagy! – vigyorgott.
- Jujj – vágott cuki fejet Jimin.
- Te egy állat vagy! – fogta a fejét V.
- Az vagy! – szállt be a játékba Suga is.
- Spine Breakers! – vágta hozzájuk Jimin. Suga maga elé tette mindkét kezét, mintha takarni akarná magát, miközben próbált szomorúnak látszani. Nem ment neki. Egy idő után abbahagytuk a beszélgetést, és teljes csendben ültünk.
- Unatkozom! – nyöszörgött Anikó megnyújtva az „o” betűt. Abban a pillanatban, hogy ezt kimondta, már csörgött is Joon telefonja.
- Haló? – vette fel. – Most? De… Oké… Jó… Rendben. Viszhall’ – letette. – Rossz hír. Menni kell a BigHit-be. Állítólag most találták ki, hogy legyen egy dedikálás.
- Ne már! – nyafogtam.
- De… Ne haragudjatok ránk! Pár óra, és jövünk vissza! Addig nyugodtan maradhattok! Adunk egy kulcsot nektek! – dobta nekem V a tárgyat.
- Köszi – forgattam a kezembe.
- Na, állj fel! – paskolta meg a fenekemet JungKook.
- Nem! – nyújtottam ki a nyelvemet. Felkapott az ölébe, majd felállt. – Tegyél le! Félek! – karoltam át a nyakát.
- Ne félj – suttogta a fülembe. Óvatosan megfordult, és leültetett a konyhaszékre. – Majd jövünk vissza! Vigyázzatok magatokra! – puszilta meg a számat. A többiek is elbúcsúztak, aztán elmentek.
- JungKook mindig csak puszit ad a számra… Miért? – sóhajtottam ledőlve a kanapéra.
- Mert az full cuki! – mosolygott Betti.
- De ebben nem érzem a szenvedélyt… A cukiságot igen, de… Ennyi – szomorkodtam. – És tudjátok, hogy mi foglalkoztat még engem?
- Khm… Nem akarom elképzelni… - vigyorgott Anikó.
- Hülye! Nem! Az, hogy a fanok dühösek lesznek. Nem tudják megérteni ezt az egészet, és… Ezzel csak ártunk mindenkinek… A fiúknak is…
- Szeretnek minket! – jelentette ki Betti. – A fanokat meg szarjuk le!
- De a fiúk nem szarhatják le csak úgy őket!
- Igen. Igazad van – sóhajtott. – Ez azért az Ő döntésük is… Szerintem.
- Kitudja… - ráztam a fejemet. Anikó hirtelen felállt.
- Rossz ötlet volt tőlük, hogy itt hagytak minket – vigyorgott. Bevonult Joon-ék szobájába, pár percig csönd honolt, majd felnevetett. – Gyertek! – Úgy tettünk. – Nézzétek! – mutatta fel –gondolom- RapMon alsónadrágját.
- Te állat! Azonnal tedd vissza! – szólt rá Betti.
- Na, tudom, hogy Ti is megcsinálnátok, csak féltek! – nyújtotta ki ránk a nyelvét, majd keresgélt tovább. – Ez de cuki! – vett elő egy szivecskéset.

- Na, jó – kezdtem vigyorogni, majd berontottam JuKo-ék szobájába. Kinyitottam egy fiókot, amiben
tényleg az alsónacijait tárolta. Egyet felkotortam. Szürke volt fehér csíkokkal. – Nézzétek már, JungKook-nak milyen kicsi segge van már! – nevettem. – Bár ha felvenném, még így is nagy lenne… - Bejöttek a szobába, röhögtek, majd kimentek, gondolom Betti Suga vagy Jimin fiókját kereste, Anikó meg tovább RapMon-ét kémlelte. Én is turkáltam egy kicsit még a nadrágok között, aztán észrevettem egy kis fehér akármit két fehérnemű között. Kihúztam, és kiderült, hogy egy kép volt. Megfordítottam, és én voltam rajta. Mármint a Skype-os profilképem. Kinyomtatott változata. A hajam össze volt fogva, nevettem, és igazából a fejtetőm nem is látszott. És volt több is. Például ahol Mimy egeres fül van rajtam, ami egészalakos, stb. Könnybe lábadt szemmel, szipogva olvastam, amiket írt a hátuljára. „Remélem egyszer együtt leszünk!” „Szeretlek!” „Tudom, hogy soha nem fogom tudni meghódítani a szívedet…” „Ha tudnád, hogy érzek irántad…” És volt egy hosszabb is. „Hiányod felemészt. A pillanat, mikor nevetsz a vicceimen, elolvaszt. A tudat, hogy nem lehetsz az enyém, megöl. Depresszióba esni, miközben mosolygok, mikor veled beszélek. Mert nem akarom, hogy megtudd. Csak elromlana a kapcsolatunk. Elrontanám. Mert szerelmes vagyok a szemeidbe, a szádba, a mosolyodba, a nevetésedbe… Beléd szerettem. A szívem már csak érted dobog… És tudom, hogy a tiéd értem soha nem fog…”. A szőnyegen ülve zokogtam, majd hirtelen bejöttek a lányok.
- Mi történt? – kezdett aggódni Betti. Csak a kezébe nyomtam a képet, és sírtam tovább. Amint elolvasták, Ők is csatlakoztak hozzám.
- Ez olyan aranyos! – szipogta Anikó.
- Nekem mondod! – bőgött jobban Betti. – Becsüld meg JungKook-ot!
- Ha tudná, hogy én is ezt gondoltam… - töröltem meg az arcomat. – Áh, kiszáradtak a könnycsatornáim!
- Nekem még nem! – dőlt hátra Anikó sírva.
- Annyira szeretem ezt a kis hülyét! – fejeltem le a szekrényt. – Olyan aranyos, kedves, édes, figyelmes, barátságos, udvarias, helyes… Olyan JungKook…
- Nekem miért nincsen ilyen pasim! – ütögette a parkettát Betti.
- Jimin – tanakodtam.
- Nem szeret – válaszolta csak úgy simán. – Kinek kellenék? Suga-nak sem kellettem…
- De! Nagyon imádott téged! Míg el nem szállt magától. Jimin pedig… Ha nem mondod el neki, soha nem fogja megtudni, hogy szereted.
- Ahj, rohadj meg a tanácsaiddal együtt! – ütötte meg a combomat. – Majd beszélni fogok vele.
- Helyes! – vigyorogtam könnyes szemmel.
Körülbelül négy óra múlva értek haza a fiúk. Teljesen nyúzottak és szomorúak voltak.
- Mi a baj? – mosolyogtunk rájuk kedvesen.
- Sok minden… - huppant le mellém JungKook teljesen kisírt szemmel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése