*1 év múlva*
JungKook-al még mindig tartjuk magunkat ahhoz, hogy csak legjobb barátok vagyunk. Hogy fáj-e? Mintha kést forgatnának a lelkemben. De nem baj. Bírom. Mosolygok. Mert nem akarom, hogy tudja, hogy szarul vagyok.
Éppen náluk voltunk, és beszélgettünk, mikor megszólalt a csengő. Megérkezett a rendelt kaja.
- Nyitom! – kiabáltuk egyszerre a lányokkal. – Akkor nyitjuk! – Miután ez a művelet megtörtént, az ajtó mögött, egy korunkbeli, nagyon helyes futár srác volt. Fekete, rövid hajjal, zöld szemmel, duzzadt ajkakkal, és szexi testtel. – Hello! – köszöntünk egyszerre.
- Sziasztok lányok! – mosolygott. Egymásra néztünk, és tudtuk, hogy ugyanarra gondolunk. Mindannyian elolvadtunk a mosolyától. – Hoztam a leveseket. Hogy-hogy ilyen sok belefér három ilyen kicsi lányba?
- Khm. A barátainknál vagyunk – válaszolta Anikó.
- Oh, értem – bólogatott. – Itt van a számla!
- Köszi – vettem el. Gyorsan aláírtam, odaadtam neki a pénzt, Betti pedig elvette a leveseket.
- Oh, várjatok! És ez a tiétek! – nyújtott át nekünk egy cetlit, amire egy telefonszám volt felírva. – Holnap lesz egy buli. Ott lesznek a haverjaim is. Ha van kedvetek gyertek el! – szemezett Bettivel. – Sziasztok! Jó étvágyat!
- Köszi! Szia! – vinnyogtuk egyszerre. Mikor becsuktuk az ajtót, elkezdtünk sikongatni. Természetesen nem jött be úgy nekünk, de tényleg helyes volt.
- Milyen cuki volt! – mondta Betti, majd vigyorogva mentünk be a konyhába. – Ez azért durva. Minket mindig megtalálnak az ázsiai srácok!
- Halljátok, elmegyünk a buliba? – léptünk be a nappaliba a fiúkhoz.
- Én szívesen mennék! – jelentette ki Anikó.
- Jó, mert én is! – tettem le az asztalra a leveseket. – Egyébként meg téged nézett meg a legjobban Betti!
- Olyan cuki volt! – fogta az arcát Tina.
- Az! Hú, és ha a haverjai is ilyenek… Te, ez a főnyeremény! – ámuldoztam. – Bár mondjuk ennél a hülyénél senki sem helyesebb – biccentettem óvatosan JuKo felé. Mivel magyarul beszéltünk ezért a fiúk biztosan nem értették.
- Ajj, nekik mindent el kell rontaniuk – duzzogott a barátnőm, miközben lehuppant a kanapéra a levesével. – Utálom Őt!
- Dehogy utálod…
- De! Utálom! Pontosan azért utálom, mert szeretem!
- Te és a logika… - gondolkozott Anikó.
- Esküszöm, egy beépített Google Fordítóval fogok járkálni, mikor Ti a közelben vagytok! – nevetett fel Jin.
- Inkább ne! – vágta rá Anikó. – Ha ezek megtudják miről beszélünk, az gáz lesz!
- Aha, lefordítottam srácok! – nézte a telefonját Jimin. – Ha ezek megtudni miről beszélünk, az rossz lesz! – olvasta fel.
- Kapd be! – mondtam, majd Jimin boldogan olvasta a fordítást, aztán az arcára fagyott a mosoly.
- Héj! – vágta hozzám a papucsát. – Pabo!
- Stupid! – húztam össze a szememet.
- Nem vagyok tükör – vigyorgott.
- Hagyjátok már abba, tényleg olyan, mintha tesók lennétek! – fogta a fejét V.
- Szeretem a kis hugicámat, még ha hülye is – mosolygott Jimin.
- Ch… - rántottam meg a vállamat. Felálltam, odamentem hozzá, beleültem az ölébe, és elkezdtem ütögetni.
- Olyan mintha egy légy ütögetne, Te nyomi – röhögött, majd elkezdett csikizni.
- Nem vagyok nyomi – nevettem. – Jimin, hagyjál mháár!
- Ki a hülye? – fogta össze a kezemet, hogy ne tudjak velük semmit sem csinálni.
- Te! – vigyorogtam.
- Rossz válasz! – röhögött, felállt, és a fejem tetejére fordított. – Milyen érzés?
- Jimin! Azonnal tegyél le! – takartam el a szememet.
- Jimin, tedd le – szólt rá aranyosan JungKook.
- Ki a hülye? – tette fel ismét a kérdést.
- Nekem tök mindegy, csak tegyél le! – raktam le a kezemet a földre. Pár másodperccel később elengedte a lábaimat, én meg kézenállásból átfordultam talpra. – Ez nem volt vicces! – durciztam be rá visszaülve a lányok mellé.
- Tudod, hogy szeretlek! – mosolygott „elbűvölően”.
- Én is téged, Te nyomi! – mosolyogtam vissza.
- Azt a szeretetet – röhögött J-Hope.
- Kiki édes, és mindenkit szeret – nevetett Suga.
- Hát igen… - dobtam hátra a hajamat fejbe verve véletlenül Anit.
A fiúkat felhívták az ügynökségről, hogy menjenek fotózkodni vagy mi, úgyhogy mi is hamar elmentünk vásárolni a bulira. Egy közeli plázába mentünk, ahol egyből a kedvenc butikunkat rohamoztuk meg. Tele volt színes, fodros, egyszerű, egyszínű ruhákkal, cipőkkel, kiegészítőkkel és egyebekkel.
- Neked milyen elképzeléseid vannak? – kérdezett Betti.
- Fogalmam sincs…
És elkezdtünk keresgélni. Anikó hamar megtalálta a saját ruháját, ami egy felül fehér alapon fekete virághálós, alul a szoknyarésze pedig fodros fekete, ami elől rövid, hátul hosszú. Vett hozzá egy pár fekete koponyás fülbevalót, és egy fekete magas sarkú cipőt. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy rohadt jól válogatott, és dögösen is néz ki benne. Másodszor Betti találta meg a neki megfelelőt. Egy ujjatlan póló, ami két részből állt. Alsó fehér, függönyanyagú, a felső pedig sötétkék, szinte már fekete ujjatlan. Egy sötét, bőr rövidnadrág, és egy hozzá illő fekete térdig érő, magas sarkú csizma. Pluszba választott egy fekete elegáns kabátot. Nagyon tetszett az övé is.
- Ez köcsögség! Diszkrimináció! – toporzékoltam, mert fogalmam sem volt, hogy mit vegyek. Hirtelen felmutattam egy hosszú, fekete nadrágot.
- Ne úgy öltözz, mint a nagymamám! Szexin! Kicsit villants is valamit! Hidd el! Ha JungKook meglát majd egy másik sráccal szexin, biztosan könyörögni fog, hogy ne csak barátok legyetek, mert Őt nem érdekli a szerződés – szólt Betti vigyorogva. – Fogd ezt, és próbáld fel! – dobott a kezembe egy fekete „Jack Daniel’s” felíratú nagyon jó pólót, egy piros rövidnadrágot, és egy bokáig érő fekete magas sarkú csizmát. Bementem egy fülkébe, magamra kapdostam a Betti által kiválasztott darabokat. Nem nagyképűség, de tényleg nem hazudok, ha azt mondom, hogy végre igazán szexin néztem ki. – Na, erről beszéltem! És tudod, mikor jó? Hogyha nem tudsz úgy elmenni egy fiú mellett, hogy ne nézze meg a seggedet… Fordulj csak meg! – szólt, mire úgy tettem. Hirtelen rácsapott a hátsó fel tájamra. – Na, erről beszélek!
- Jó-jó. Akkor ez tökéletes, igaz? – mosolyodtam el halványan.
- Nagyon dögös vagy benne! – bólogatott Anikó vigyorogva. Visszavettem a saját ruhámat, elvettem még egy fekete és egy piros körömlakkot, odaálltam a kasszához, fizettem és már mentünk is vissza a srácokhoz, mert úgy beszéltük meg, hogy várjuk már Őket meleg kajával. Hát kösz! Gyorsan összedobtunk egy kis rizst, halat, tartárt, és felpróbálgattuk a ruháinkat.
- Rohadt jól nézünk ki! – ámultunk el mindannyian.
- Esküszöm, megtanulok holnapig járni ebben a gyönyörűségben! – sétálgatott Koko. Hirtelen benyitottak a srácok. Feléjük kaptuk a fejünket, és éreztük, hogy teljes mértékben elvörösödik a fejünk. A fiúk tátott szájjal mértek minket végig. RapMonster elkezdett köhögni, viszont V reagált először.
- Uramisten de szexik vagytok – hebegte elkerekedett szemekkel.
- Oh, hogy rohadna meg az ügynökség… - vonta fel a szemöldökét RapMonster Anikót stírölve.
- Mik ezek a ribancos ruhák? – ijedt meg J-Hope. – Nem fáztok? Nem túl rövidek a nadrágok és a szoknya?
- Nem… Pont jók… - felelte Jimin helyettünk. – Egyáltalán nem ribancos…
- De rohadt jó lábaitok vannak – harapott az ajkába Jin.
- Túl sok a ruha! – mondta tátott szájjal Suga.
- Tejesszusisten – állt el JungKook lélegzete.
- Hova készültök csajszik? – huppant le a kanapéra J-Hope.
- Holnap hivatalosak vagyunk egy partyra – vigyorgott Betti.
- Remélem, hogy csak a szobámba vagytok hivatalosak este – csorgatta a nyálát Suga, mire a három hős szerelmetes fiú fejbe vágta.
- Nem is nézünk ki ennyire jól… - takargatta az arcát Anikó.
- Csak azt hiszitek! Nézzétek pasi szemmel! – kacsintott V.
- Inkább a pasikat nézzük csaj szemmel – haraptam az alsó ajkamba JungKook nadrágján lévő dudort bámulva (persze nem olyan feltűnően).
- Huh, de kikötnék az ágyában – sóhajtott fájdalmasan Betti magyarul.
- Nézd már a nadrágját! – fogtam a fejemet.
- Neeeeee! – hisztizett Anikó.
- Fogadjunk, hogy ezek most kibeszélnek minket… - suttogta Jimin.
- Ja, nem. Csak… Beszélgettünk tök független dolgokról – mosolygott Betti, hátul keresztbe téve az ujjait.
- Egyébként kész a kaja – tereltem gyorsan a témát.
- Kaja, jó csajok… Remélem, van itt pia – kerekedtek el Suga szemei még jobban, és már be is ment a konyhába. Anikó és Betti követte, majd RapMonster és Jimin is utánuk mentek, én meg gondoltam, hogy egy kis rendet eszközölök. Elkezdtem felszedegetni a ruháinkat a földről. Nem jól jött ki a dolog. Ahogy hajolgattam, az értelmes, kanos fiúk vajon mit csináltak? Na mit?
- Esküszöm, nálatok még egy egyszerű mozdulatsor is perverz – fordultam meg röhögve, az ágyra dobva a ruhákat.
- És erről csak Te tehetsz, mert rohadt jó segged van – vigyorgott Tae, mire kapott egy pofont JungKooktól.
- De egyet kell vele értenem – bólintott JungKook.
- Hm… Remélem is… Hátha emiatt majd jó pasik fognak utánam rohangálni – nevettem fel viccnek szánva. Viszont meglátva JungKook tekintetét, éreztem, hogy belül megsemmisül.
- Csak a bunkókat szednéd fel, akik csak khm… Rossz dolgokat csinálnának veled… Még kicsi vagy! – intett le J-Hope.
- Tizenhét éves vagyok koreai években. Az már egy egész virágzó kor… - fojtottam vissza a mosolyomat.
- Nem akarom, hogy felnőj! – szipogta megölelve engem.
- Nyugi! – simogattam a vállát. – Na, engedj el, mert még összegyűröd a pólómat – toltam el magamtól. – Na, menjünk enni! – Kivonultunk a konyhába, ahol egyből neki is ugrottak a kajának.
- Nagyon finom lett! – biccentettek a fiúk.
Miután befejeztük, kimentünk a nappaliba. Mi lányok leültünk a földre, és elkezdtünk körmöt lakkozni. Anikó és Betti feketére, én meg pirosra festettem a sajátjaimat. Eközben beszélgettünk. Természetesen magyarul.
- A fiúk hogy elámultak… - vigyorgott Betti.
- Pszt! Lehet, hogy megint fordítják! – suttogtam. Betti felnézett.
- Nem hiszem. Egyiküknél sincs telefon.
- Akkor oké. Halljátok, mikor elkezdett dudorodni a nadrágja, azt hittem, hogy ott helyben elájulok – ráztam a fejemet felidézve a pillanatot.
- Ne is mondd! Te… - sóhajtott Anikó.
- Szerintetek féltékenyek? – vigyorogtam.
- Biztosan. Uh! Fel kéne hívni a srácot! – jutott Betti eszébe. Mivel neki már kész volt a jobb keze, ezért a ballal csinált mindent. Pötyögött, és tartotta a füléhez. Kihangosította nekünk. A harmadik csörgésre már fel is vette. – Szia! Én vagyok az egyik lány a levesesek közül…
- Oh. Szia Szőke Szépségem! – köszönt bele. A fiúk egy emberként kapták fel a fejüket.
- Megyünk a holnapi buliba! – közölte.
- Jaj de jó! A barnahajú Csodát be akarom mutatni egy haveromnak. A fekete Gyönyörűt meg szintén! – mondta.
- Szia, én vagyok a barnahajú Csoda. Ki a haverod, helyes? – vigyorogtam.
- Természetesen! – nevetett.
- Remélem is – röhögtem.
- Akkor holnap találkozunk lányok! Sziasztok! Vigyázzatok magatokra! – Bedarálta gyorsan a címet, majd letette.
- Úristen! – visongattunk.
- Ez meg ki volt? – kérdezte Jimin rezzenéstelen arccal.
- Egy srác – rántotta meg a vállát Betti, majd lakkozgattunk tovább.
*másnap*
Nálunk gyorsan kisminkeltük magunkat (még én is), megcsináltuk a hajunkat, felvettük a ruhákat, és már indultunk is a buliba. A kapu előtt a futár srác várt minket.
- Sziasztok! – köszönt ránk mosolyogva. – Egyébként MinKyung vagyok. És Ti?
- Betti! – mosolygott.
- Anikó! – kacsintott.
- Kiki! – ráztam kezet vele. Hah. Az egyetlen intelligens lény!
- Nagyon jól néztek ki, egyébként! – vezetett be minket. Egy hatalmas ház volt, a kertben egy hatalmas medencével, ahol fiatalok ugráltak, söröztek, táncoltak, ittak, beszélgettek és csókolóztak. - Ya! Seung! Bemutatom neked Anikót! Anikó, Seung! – Majd félrementek. Sétáltunk tovább, és szembejött velünk egy űberhelyes srác. – Chul! Ő itt Kiki! Kiki, Chul!
- Ahaha, szia! – nevettem fel lányos zavaromba, majd félrevonultunk mi is.
- Honnan valósi vagy? – mosolygott.
- Magyarország.
- Ezt nézd! – feszítette be a karizmát.
- Aha – bólogattam elismerően.
- Tudod, napi háromszori edzés. Ez lesz az eredménye – magyarázta nagyképűen. – Hogy elfáradok-e? Dehogyis!
- Aha, értem… - sóhajtottam.
- Akarsz táncolni? – mosolyodott el.
- Természetesen – vigyorogtam, és bementünk egy nappaliszerűségbe, ahol hatalmas decibellel szólt a zene. Beálltunk az ugrándozókhoz, csak én szépen szolidan lépegettem kínomban, míg Ő nagyba játszotta a fejét.
- Jó a zene! – üvöltötte túl a zenét.
- Ja – bólogattam körbenézve. Kétemeletes ház volt. A felső emeletét kémleltem. Tele volt festményekkel, egy-két hányásfolttal, és rengeteg emberrel. Ekkor kiszúrtam egyet. Egy srácot, aki nem volt odavaló. Engem bámult. – Mi a francot keres ez itt?!
JungKook-al még mindig tartjuk magunkat ahhoz, hogy csak legjobb barátok vagyunk. Hogy fáj-e? Mintha kést forgatnának a lelkemben. De nem baj. Bírom. Mosolygok. Mert nem akarom, hogy tudja, hogy szarul vagyok.
Éppen náluk voltunk, és beszélgettünk, mikor megszólalt a csengő. Megérkezett a rendelt kaja.
- Nyitom! – kiabáltuk egyszerre a lányokkal. – Akkor nyitjuk! – Miután ez a művelet megtörtént, az ajtó mögött, egy korunkbeli, nagyon helyes futár srác volt. Fekete, rövid hajjal, zöld szemmel, duzzadt ajkakkal, és szexi testtel. – Hello! – köszöntünk egyszerre.
- Sziasztok lányok! – mosolygott. Egymásra néztünk, és tudtuk, hogy ugyanarra gondolunk. Mindannyian elolvadtunk a mosolyától. – Hoztam a leveseket. Hogy-hogy ilyen sok belefér három ilyen kicsi lányba?
- Khm. A barátainknál vagyunk – válaszolta Anikó.
- Oh, értem – bólogatott. – Itt van a számla!
- Köszi – vettem el. Gyorsan aláírtam, odaadtam neki a pénzt, Betti pedig elvette a leveseket.
- Oh, várjatok! És ez a tiétek! – nyújtott át nekünk egy cetlit, amire egy telefonszám volt felírva. – Holnap lesz egy buli. Ott lesznek a haverjaim is. Ha van kedvetek gyertek el! – szemezett Bettivel. – Sziasztok! Jó étvágyat!
- Köszi! Szia! – vinnyogtuk egyszerre. Mikor becsuktuk az ajtót, elkezdtünk sikongatni. Természetesen nem jött be úgy nekünk, de tényleg helyes volt.
- Milyen cuki volt! – mondta Betti, majd vigyorogva mentünk be a konyhába. – Ez azért durva. Minket mindig megtalálnak az ázsiai srácok!
- Halljátok, elmegyünk a buliba? – léptünk be a nappaliba a fiúkhoz.
- Én szívesen mennék! – jelentette ki Anikó.
- Jó, mert én is! – tettem le az asztalra a leveseket. – Egyébként meg téged nézett meg a legjobban Betti!
- Olyan cuki volt! – fogta az arcát Tina.
- Az! Hú, és ha a haverjai is ilyenek… Te, ez a főnyeremény! – ámuldoztam. – Bár mondjuk ennél a hülyénél senki sem helyesebb – biccentettem óvatosan JuKo felé. Mivel magyarul beszéltünk ezért a fiúk biztosan nem értették.
- Ajj, nekik mindent el kell rontaniuk – duzzogott a barátnőm, miközben lehuppant a kanapéra a levesével. – Utálom Őt!
- Dehogy utálod…
- De! Utálom! Pontosan azért utálom, mert szeretem!
- Te és a logika… - gondolkozott Anikó.
- Esküszöm, egy beépített Google Fordítóval fogok járkálni, mikor Ti a közelben vagytok! – nevetett fel Jin.
- Inkább ne! – vágta rá Anikó. – Ha ezek megtudják miről beszélünk, az gáz lesz!
- Aha, lefordítottam srácok! – nézte a telefonját Jimin. – Ha ezek megtudni miről beszélünk, az rossz lesz! – olvasta fel.
- Kapd be! – mondtam, majd Jimin boldogan olvasta a fordítást, aztán az arcára fagyott a mosoly.
- Héj! – vágta hozzám a papucsát. – Pabo!
- Stupid! – húztam össze a szememet.
- Nem vagyok tükör – vigyorgott.
- Hagyjátok már abba, tényleg olyan, mintha tesók lennétek! – fogta a fejét V.
- Szeretem a kis hugicámat, még ha hülye is – mosolygott Jimin.
- Ch… - rántottam meg a vállamat. Felálltam, odamentem hozzá, beleültem az ölébe, és elkezdtem ütögetni.
- Olyan mintha egy légy ütögetne, Te nyomi – röhögött, majd elkezdett csikizni.
- Nem vagyok nyomi – nevettem. – Jimin, hagyjál mháár!
- Ki a hülye? – fogta össze a kezemet, hogy ne tudjak velük semmit sem csinálni.
- Te! – vigyorogtam.
- Rossz válasz! – röhögött, felállt, és a fejem tetejére fordított. – Milyen érzés?
- Jimin! Azonnal tegyél le! – takartam el a szememet.
- Jimin, tedd le – szólt rá aranyosan JungKook.
- Ki a hülye? – tette fel ismét a kérdést.
- Nekem tök mindegy, csak tegyél le! – raktam le a kezemet a földre. Pár másodperccel később elengedte a lábaimat, én meg kézenállásból átfordultam talpra. – Ez nem volt vicces! – durciztam be rá visszaülve a lányok mellé.
- Tudod, hogy szeretlek! – mosolygott „elbűvölően”.
- Én is téged, Te nyomi! – mosolyogtam vissza.
- Azt a szeretetet – röhögött J-Hope.
- Kiki édes, és mindenkit szeret – nevetett Suga.
- Hát igen… - dobtam hátra a hajamat fejbe verve véletlenül Anit.
A fiúkat felhívták az ügynökségről, hogy menjenek fotózkodni vagy mi, úgyhogy mi is hamar elmentünk vásárolni a bulira. Egy közeli plázába mentünk, ahol egyből a kedvenc butikunkat rohamoztuk meg. Tele volt színes, fodros, egyszerű, egyszínű ruhákkal, cipőkkel, kiegészítőkkel és egyebekkel.
- Neked milyen elképzeléseid vannak? – kérdezett Betti.
- Fogalmam sincs…
És elkezdtünk keresgélni. Anikó hamar megtalálta a saját ruháját, ami egy felül fehér alapon fekete virághálós, alul a szoknyarésze pedig fodros fekete, ami elől rövid, hátul hosszú. Vett hozzá egy pár fekete koponyás fülbevalót, és egy fekete magas sarkú cipőt. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy rohadt jól válogatott, és dögösen is néz ki benne. Másodszor Betti találta meg a neki megfelelőt. Egy ujjatlan póló, ami két részből állt. Alsó fehér, függönyanyagú, a felső pedig sötétkék, szinte már fekete ujjatlan. Egy sötét, bőr rövidnadrág, és egy hozzá illő fekete térdig érő, magas sarkú csizma. Pluszba választott egy fekete elegáns kabátot. Nagyon tetszett az övé is.
- Ez köcsögség! Diszkrimináció! – toporzékoltam, mert fogalmam sem volt, hogy mit vegyek. Hirtelen felmutattam egy hosszú, fekete nadrágot.
- Ne úgy öltözz, mint a nagymamám! Szexin! Kicsit villants is valamit! Hidd el! Ha JungKook meglát majd egy másik sráccal szexin, biztosan könyörögni fog, hogy ne csak barátok legyetek, mert Őt nem érdekli a szerződés – szólt Betti vigyorogva. – Fogd ezt, és próbáld fel! – dobott a kezembe egy fekete „Jack Daniel’s” felíratú nagyon jó pólót, egy piros rövidnadrágot, és egy bokáig érő fekete magas sarkú csizmát. Bementem egy fülkébe, magamra kapdostam a Betti által kiválasztott darabokat. Nem nagyképűség, de tényleg nem hazudok, ha azt mondom, hogy végre igazán szexin néztem ki. – Na, erről beszéltem! És tudod, mikor jó? Hogyha nem tudsz úgy elmenni egy fiú mellett, hogy ne nézze meg a seggedet… Fordulj csak meg! – szólt, mire úgy tettem. Hirtelen rácsapott a hátsó fel tájamra. – Na, erről beszélek!
- Jó-jó. Akkor ez tökéletes, igaz? – mosolyodtam el halványan.
- Nagyon dögös vagy benne! – bólogatott Anikó vigyorogva. Visszavettem a saját ruhámat, elvettem még egy fekete és egy piros körömlakkot, odaálltam a kasszához, fizettem és már mentünk is vissza a srácokhoz, mert úgy beszéltük meg, hogy várjuk már Őket meleg kajával. Hát kösz! Gyorsan összedobtunk egy kis rizst, halat, tartárt, és felpróbálgattuk a ruháinkat.
- Rohadt jól nézünk ki! – ámultunk el mindannyian.
- Esküszöm, megtanulok holnapig járni ebben a gyönyörűségben! – sétálgatott Koko. Hirtelen benyitottak a srácok. Feléjük kaptuk a fejünket, és éreztük, hogy teljes mértékben elvörösödik a fejünk. A fiúk tátott szájjal mértek minket végig. RapMonster elkezdett köhögni, viszont V reagált először.
- Uramisten de szexik vagytok – hebegte elkerekedett szemekkel.
- Oh, hogy rohadna meg az ügynökség… - vonta fel a szemöldökét RapMonster Anikót stírölve.
- Mik ezek a ribancos ruhák? – ijedt meg J-Hope. – Nem fáztok? Nem túl rövidek a nadrágok és a szoknya?
- Nem… Pont jók… - felelte Jimin helyettünk. – Egyáltalán nem ribancos…
- De rohadt jó lábaitok vannak – harapott az ajkába Jin.
- Túl sok a ruha! – mondta tátott szájjal Suga.
- Tejesszusisten – állt el JungKook lélegzete.
- Hova készültök csajszik? – huppant le a kanapéra J-Hope.
- Holnap hivatalosak vagyunk egy partyra – vigyorgott Betti.
- Remélem, hogy csak a szobámba vagytok hivatalosak este – csorgatta a nyálát Suga, mire a három hős szerelmetes fiú fejbe vágta.
- Nem is nézünk ki ennyire jól… - takargatta az arcát Anikó.
- Csak azt hiszitek! Nézzétek pasi szemmel! – kacsintott V.
- Inkább a pasikat nézzük csaj szemmel – haraptam az alsó ajkamba JungKook nadrágján lévő dudort bámulva (persze nem olyan feltűnően).
- Huh, de kikötnék az ágyában – sóhajtott fájdalmasan Betti magyarul.
- Nézd már a nadrágját! – fogtam a fejemet.
- Neeeeee! – hisztizett Anikó.
- Fogadjunk, hogy ezek most kibeszélnek minket… - suttogta Jimin.
- Ja, nem. Csak… Beszélgettünk tök független dolgokról – mosolygott Betti, hátul keresztbe téve az ujjait.
- Egyébként kész a kaja – tereltem gyorsan a témát.
- Kaja, jó csajok… Remélem, van itt pia – kerekedtek el Suga szemei még jobban, és már be is ment a konyhába. Anikó és Betti követte, majd RapMonster és Jimin is utánuk mentek, én meg gondoltam, hogy egy kis rendet eszközölök. Elkezdtem felszedegetni a ruháinkat a földről. Nem jól jött ki a dolog. Ahogy hajolgattam, az értelmes, kanos fiúk vajon mit csináltak? Na mit?
- Esküszöm, nálatok még egy egyszerű mozdulatsor is perverz – fordultam meg röhögve, az ágyra dobva a ruhákat.
- És erről csak Te tehetsz, mert rohadt jó segged van – vigyorgott Tae, mire kapott egy pofont JungKooktól.
- De egyet kell vele értenem – bólintott JungKook.
- Hm… Remélem is… Hátha emiatt majd jó pasik fognak utánam rohangálni – nevettem fel viccnek szánva. Viszont meglátva JungKook tekintetét, éreztem, hogy belül megsemmisül.
- Csak a bunkókat szednéd fel, akik csak khm… Rossz dolgokat csinálnának veled… Még kicsi vagy! – intett le J-Hope.
- Tizenhét éves vagyok koreai években. Az már egy egész virágzó kor… - fojtottam vissza a mosolyomat.
- Nem akarom, hogy felnőj! – szipogta megölelve engem.
- Nyugi! – simogattam a vállát. – Na, engedj el, mert még összegyűröd a pólómat – toltam el magamtól. – Na, menjünk enni! – Kivonultunk a konyhába, ahol egyből neki is ugrottak a kajának.
- Nagyon finom lett! – biccentettek a fiúk.
Miután befejeztük, kimentünk a nappaliba. Mi lányok leültünk a földre, és elkezdtünk körmöt lakkozni. Anikó és Betti feketére, én meg pirosra festettem a sajátjaimat. Eközben beszélgettünk. Természetesen magyarul.
- A fiúk hogy elámultak… - vigyorgott Betti.
- Pszt! Lehet, hogy megint fordítják! – suttogtam. Betti felnézett.
- Nem hiszem. Egyiküknél sincs telefon.
- Akkor oké. Halljátok, mikor elkezdett dudorodni a nadrágja, azt hittem, hogy ott helyben elájulok – ráztam a fejemet felidézve a pillanatot.
- Ne is mondd! Te… - sóhajtott Anikó.
- Szerintetek féltékenyek? – vigyorogtam.
- Biztosan. Uh! Fel kéne hívni a srácot! – jutott Betti eszébe. Mivel neki már kész volt a jobb keze, ezért a ballal csinált mindent. Pötyögött, és tartotta a füléhez. Kihangosította nekünk. A harmadik csörgésre már fel is vette. – Szia! Én vagyok az egyik lány a levesesek közül…
- Oh. Szia Szőke Szépségem! – köszönt bele. A fiúk egy emberként kapták fel a fejüket.
- Megyünk a holnapi buliba! – közölte.
- Jaj de jó! A barnahajú Csodát be akarom mutatni egy haveromnak. A fekete Gyönyörűt meg szintén! – mondta.
- Szia, én vagyok a barnahajú Csoda. Ki a haverod, helyes? – vigyorogtam.
- Természetesen! – nevetett.
- Remélem is – röhögtem.
- Akkor holnap találkozunk lányok! Sziasztok! Vigyázzatok magatokra! – Bedarálta gyorsan a címet, majd letette.
- Úristen! – visongattunk.
- Ez meg ki volt? – kérdezte Jimin rezzenéstelen arccal.
- Egy srác – rántotta meg a vállát Betti, majd lakkozgattunk tovább.
*másnap*
Nálunk gyorsan kisminkeltük magunkat (még én is), megcsináltuk a hajunkat, felvettük a ruhákat, és már indultunk is a buliba. A kapu előtt a futár srác várt minket.
- Sziasztok! – köszönt ránk mosolyogva. – Egyébként MinKyung vagyok. És Ti?
- Betti! – mosolygott.
- Anikó! – kacsintott.
- Kiki! – ráztam kezet vele. Hah. Az egyetlen intelligens lény!
- Nagyon jól néztek ki, egyébként! – vezetett be minket. Egy hatalmas ház volt, a kertben egy hatalmas medencével, ahol fiatalok ugráltak, söröztek, táncoltak, ittak, beszélgettek és csókolóztak. - Ya! Seung! Bemutatom neked Anikót! Anikó, Seung! – Majd félrementek. Sétáltunk tovább, és szembejött velünk egy űberhelyes srác. – Chul! Ő itt Kiki! Kiki, Chul!
- Ahaha, szia! – nevettem fel lányos zavaromba, majd félrevonultunk mi is.
- Honnan valósi vagy? – mosolygott.
- Magyarország.
- Ezt nézd! – feszítette be a karizmát.
- Aha – bólogattam elismerően.
- Tudod, napi háromszori edzés. Ez lesz az eredménye – magyarázta nagyképűen. – Hogy elfáradok-e? Dehogyis!
- Aha, értem… - sóhajtottam.
- Akarsz táncolni? – mosolyodott el.
- Természetesen – vigyorogtam, és bementünk egy nappaliszerűségbe, ahol hatalmas decibellel szólt a zene. Beálltunk az ugrándozókhoz, csak én szépen szolidan lépegettem kínomban, míg Ő nagyba játszotta a fejét.
- Jó a zene! – üvöltötte túl a zenét.
- Ja – bólogattam körbenézve. Kétemeletes ház volt. A felső emeletét kémleltem. Tele volt festményekkel, egy-két hányásfolttal, és rengeteg emberrel. Ekkor kiszúrtam egyet. Egy srácot, aki nem volt odavaló. Engem bámult. – Mi a francot keres ez itt?!
