V a szobaajtó előtt
állt.
- Szia! – mosolyogtam, és becsuktam magam mögött az ajtót.
- Szia! – mosolygott vissza.
- Tetszik a hajad színe! Olyan aranyos, mosolygós!
- Oh, köszi! Én annyira nem szeretem. Nagyon feltűnő! Nem szeretek feltűnő lenni… - rántotta meg a vállát.
- Értem… Na, nekem mennem kell. Mindjárt jövünk vissza! Szia! – Megöleltem, amit Ő meglepő módón viszonzott is.
- Szia! – integetett, én meg ki mentem az előszobába a barátnőimhez.
- I am here! – vigyorogtam.
- Hehe, na, gyertek csajok! – biccentett Jin. Kimentünk egy nagy fekete kocsihoz, amibe beültünk, és Betti navigálásával eljutottunk az albérletünkig.
- Itt várj minket! – kacsintott neki Betti, és benyitottunk a kuckónkba.
- Hát lányok… Megvolt az első csókom… - ecseteltem a szobámból átkiabálva.
- Mi?! – hallottam a lányok gyors lépteit a birodalmam felé. – JungKook megcsókolt?!
- Igen… - haraptam az alsó ajkamba.
- Na, jó… Engem is megcsókolt RapMony… - sikítoztunk Anival.
- Nekem csak annyit mondott Suga, hogy szeret… Aztán ennyi – csüggedt el Betti.
- Nyugi Miku! – simogatta a vállát Koko.
- Mi van, ha… - De nem folytattam. „Mi van, ha nem Suga az igazi számodra?” áh, ez sértő lenne. Látszik Bettin, hogy nagyon szereti Őt… Csak sajnos ez nem úgy látszik, mintha kölcsönös lenne… Igen, Suga is szereti Bettit, csak nem hiszem, hogy úgy, és annyira, mint Ő.
- Ha?
- Hah?
- Mi?! – röhögött Anikó.
- Hagyjuk pakoljunk… - És a többiek visszamentek a szobáikba.
- Na, és JuKo drága hogy csókol? – kiabálta Betti.
- Fantasztikusan! Viszont… Talán még nem vagyunk teljesen készek arra, hogy rendesen felvállaljuk az érzést… Tehát neki ne mondjátok, meg kérdezzétek, hogy járunk-e… Mert nem… Nem merjük még talán bevállalni… - Sóhajtottam. – Pedig annyira szeretem…
- Ez már szerelem, Csibéim! – tapsikolt.
- Nem tudom… Lehet… Nem hiszem… Mindegy is… És Ti, Anikó?
- Namy, egy igazi tesztoszteron állat! – mondta komoly hanggal.
- Csak nem…? Ti le is feküdtetek?! – akadt ki Tina.
- Nem, nem! Csak… Majdnem… De az mindegy!
- Már hogy lenne mindegy?! Azonnal mesélj! – dobáltam bele a pizsamámat (rózsaszín, nyuszis), a másnapi ruhámat (fekete rövid ujjú póló, aminek az elején egy „Kiki” felirat van hangullal a hátulján pedig az, hogy „Maemi” szintén hangullal [Bettinek az elején „Betti”, a hátulján „Miku”, Anikónak az elején „Anikó”, a hátulján „Koko”, és igen, ők is azt a pólójukat hozzák], rövid farmernadrág, fehér zokni, és fekete cipő), és természetesen a törölköző, tusfürdő, fogkefe, fogkrém, stb.. Összecipzáraztam a fekete „Paris”-os táskámat, és mentem Anikóhoz. – Na, várom a storyt! – És közben Betti is belépett.
- Ajj, hát az úgy volt, hogy Namyval ugye bent voltunk egy szobában, ahol beszélgettünk, majd megcsókolt, és annyira vadul, hogy már a pólómat is levette. Majd leállítottam, hogy ne itt, és így legyen meg az első alkalom. Ő mosolygott, megértette, és rohadt tökéletes egy pasi! – áradozott.
- Meg rohadjál meg! Idősebb vagyok nálad, aztán neked még hamarabb lesz meg az első, mint nekem! – háborodott fel Betti.
- Dehogyis! – legyintett Koko. Hirtelen Jin dudált kettőt. – Uh, mennünk kell…
Gyorsan leszaladtunk, bepattantunk a kocsiba, és elindultunk.
- Mi tartott ennyi ideig? – kérdezte Jin.
- Csak beszélgettünk! – mosolyogtam rá.
- Juj, és miről? – torzította el a hangját lányosra.
- Bunkó vagyok, ha azt mondom, hogy semmi közöd hozzá? – nevettem.
- Hát… Ez fájt… - nevetett jóízűen Ő is. – Na, tényleg nem akarjátok elmondani?
- Nem – felelte Betti egyszerűen.
- Jól van lányok, ezt megjegyzem! – bólogatott.
- Tudod, hogy szeretünk! Igaz, még nem ismerünk, de szeretünk! – tettem a kezemet a vállára.
- Gondolom… - röhögött. Hamar eltelt a kocsiban töltött idő, végig beszélgettünk, elvoltunk, hülyéskedtünk, énekeltünk. – Lányok, jelentkezzetek gyakornoknak!
- Dehogyis! Hagyjál minket ezzel! – legyintett Betti.
- Akkor csak cover-ezzétek pár dalunkat, vagy néha énekeljetek velünk egy-egy klippben! Na?
- Persze… - bólogatott Anikó értetlenül. – Te meg egy szinkronhangnak menj…
- Hülyék! – nevetett. – Na, itt is vagyunk! – parkolt le. Kipattantunk a kocsiból, és felmentünk a lifttel a fiúkhoz. Jin kinyitotta nekünk az ajtót, és megcsapta az orrunkat a rizs és a tojás szag.
- Ezek csináltak kaját? – néztünk össze. Beléptünk a konyhába, és már meg is volt terítve, plusz, az összes fiú már ült az asztalnál.
- Na, végre, hogy megjöttetek! – mosolygott J-Hope. – Üljetek le, egyetek!
- Ezt Ti csináltátok? – kérdezte gyanakvóan Anikó.
- JáGöRLZ! – bólogatott Jimin.
- Ehető? – vonta fel az egyik szemöldökét Betti, majd mindhárman leültünk, a piros kockás terítős fa asztalhoz.
- Kóstoljátok meg! – mosolygott V.
- Biztos meg akartok minket mérgezni… - húzta össze a szemét Tina.
- Kóstoljátok már meg azt a szart! – fogta a fejét Joon.
- Hm, csak nincs benne extazi… - rántottam meg a vállamat, a kezembe vettem a két evőpálcikát, felcsíptem a rizst meg a tojást, és ízlelni kezdtem. – Nagyon finooooom! – tapsikoltam.
- Szuper vagy JungKook! – pacsiztak le vele a többiek.
- Ezt Te csináltad? – kérdeztem halkan a szemébe nézve. Átlósan velem szembe ült.
- A srácok is segítettek… - pirult el.
- Hát Te tényleg rohadt tehetséges vagy! – ámultam el. – A barátnőd biztosan nagyon boldog lesz majd… - csúszott ki a számon. Látszott rajta, hogy mondani akar valamit, de Suga beléfojtotta a szót.
- Hallod, JungKook! Milyen mázlisok vagyunk már, hogy ennyi csaj van közöttünk! – vigyorgott.
- Perverz állat! – rúgtam meg nevetve a lábát, mire Ő is nevetni kezdett.
- Szerintem inkább örülj neki, hogy nem egymáson éljük le a szerelmi életünket… - Betti hirtelen felkapta a fejét.
- Hol van ingyen Yaoi?! – csillant fel a szeme.
- A fiúk majd adnak nekünk! – röhögtem.
- Gyere Drága! – állt fel Jimin, odament V-hez, és úgy tettek, mintha smárolnának (persze igazából nem). Mindenki „húúú”-zni kezdett.
- Ezaz! Jók vagytok fiúk! – vágott debil fejet a barátnőm. A többiek nevettek jól érezték magukat, viszont engem érdekelt, hogy JuKo mit mondott volna, ha Suga nem folytja belé a szót. Óvatosan megrúgtam a lábát.
- Megmutatod légyszi, hogy hol van a mosdó? – tátogtam, hogy csak Ő értse.
- Persze, gyere! – állt fel mosolyogva. Finoman én is kitoltam alólam a széket, és követtem Kookie-t. Átmentünk a nappaliba, aminek a jobb oldalán helyezkedett egy kis helyiség. – Itt is van! – mutatta.
- Köszi! – biccentettem, mikor ment volna el, megfogtam a karját.
- Szeretnéd, hogy bekísérjelek? – A nevető ráncok már gyűltek a szeme sarkában.
- Mindenféleképpen! – válaszoltam egy kis habozás után, mire mindkettőnkből kitört a nevetés. – Nem, nem. Csak… Láttam, hogy Suga beléd fojtotta a szót, és mostanáig nagyon érdekel, hogy mit akartál mondani.
- Mindegy… - legyintett. Visszarántottam, mikor megint el akart menni.
- Nekem nem mindegy… - néztem mélyen a szemébe.
- Szerinted nekem lenne valaha is barátnőm? – tette fel a kérdést keserűen mosolyogva.
- Igen. Biztos vagyok benne. Akár több is… Csak ne egyszerre – nevettem el magamat halkan.
- Én nem akarok sok barátnőt… Én csak egyet akarok, és tudom, hogy kit. De ha az nem szeret belém, akkor soha nem lesz barátnőm – rántotta meg a vállát.
- Hát… Próbáld meg meggyőzni! Biztos nagyon kedves lányról van szó, ha ennyire odáig vagy érte… - Szomorú voltam. De mosolyogtam. Pedig mintha ezernyi tűvel szurkáltak volna belülről.
- Hihetetlenül kedves és szép. Ölelni való, csak az a baj, hogy nem merem neki elmondani az érzéseimet. Mi van, ha visszautasít? – sóhajtott. – Szerinted mit kéne tennem?
- Mondd meg neki, amint összeszedted a bátorságodat. És ha olyan kedves, és normális lány, akkor semmi esetre sem fog visszautasítani. Ha pedig igen, akkor egy hülye ribi – vigyorogtam.
- Jól van. Majd megfogadom a tanácsodat! – nevetett.
- Akkor most már magamra hagynál? Szeretnék elmenni pisilni! – poénkodtam.
- Rendben – kuncogott halkan, és visszasétált a konyhába. Bebaktattam a mosdóba, és próbáltam nem elbőgni magamat.
***
Halkan visszamentem a konyhába.
- És el nem hiszitek, hogy milyen jól énekelnek ezek együtt! – ecsetelte Jin.
- Áh, itt a másik elveszett bárányka! – mosolygott rám J-Hope.
- Hol a francba voltál Te szerencsétlen?! – förmedt rám Betti magyarul.
- WC-n Te Batman! – nyújtottam ki rá a nyelvemet.
- És Vele mit csináltatok? – Leültem a helyemre.
- Beszélgettünk…
- Nem hiszem, hogy csak beszélgettetek… - vigyorgott Anikó.
- Úristen de gyorsan magyaráztok… Miről csevegtek? – pislogott nagyokat Joon.
- Pedig csak beszélgettünk. Hallod, szerelmes valakibe, én meg ez a: Mi a szent szar?! feelinggel mondtam, hogy oké, próbáltam neki segíteni, hogy hogyan mondja el a lánynak. Majdnem elbőgtem magamat, és most is mindjárt, de előttük nem akarok… - mosolyogtam keserűen.
- Akkor meg mi a francért csókolt meg? – értetlenkedett Betti.
- Honnan a fenéből tudjam?! Szerinted tudok gondolkozni az Ő fejével? – nevettem el magamat.
- Naaa… Láááányok… Légysziii….. – vágott cuki pofit Jimin.
- Pszt! – tette a mutatóujját a szája elé Anikó.
- És szerinted én tudok? Eddig Ti értettétek meg egymást a legjobban! És most, mikor felmerül a kérdés, hogy „szerelem” már tartózkodtok is ettől a dologtól, és fogalmatok sincs, hogy mi legyen! Olyan hülyék vagytok! – rázta a fejét.
- Mi az, hogy mi?! Csak Ő! – kértem ki magamnak.
- Tök mindegy! – legyintett.
- De nem! – nyafogtam.
- Lányok! – kérlelt Jin is nagy szemekkel.
- Csönd! – szólt rá Betti. – Esküszöm, ha nem fogjátok bevallani egymásnak, hogy szeretitek egymást, akkor először Őt, majd Téged foglak felrúgni a Holdig!
- Betti… - röhögtem. – Te egy állat vagy!
- De ha kell, tényleg megteszem! – nevetett.
- Most fordítsuk komolyra a szót! Te mit érzel? Ki lehet az a lány? – kérdezte Anikó.
- Fogalmam sincs – sóhajtottam.
- Mondjatok valamit! – durcizott be J-Hope.
- Mi van már?! – förmedtünk rá egyszerre. Szegény hihetetlenül megszeppent, viszont később kitört belőlünk a hangos nevetés.
Hamar eldöntöttünk, hogy lefekszünk aludni. Összesen három szoba volt a fiúknál. Kettő kettes és egy hármas. Arra gondoltunk, hogy mi hárman lányok bemegyünk egy kettesbe (Jimin és J-Hope páros szobájába), Ők ketten pedig kimennek a nappaliba. Úgy terveztük, hogy Anikó (aki sokszor rugdos álmában) egyedül alszik, mi meg ketten egy ágyon a Bettivel. Mindent el is terveztünk, megfürödtünk, lepizsamáztunk, stb, és bebújtunk az ágyba.
- Ugye, hogy Namy milyen kis cuki? – ábrándozott Anikó.
- Ne is mondd! Suga egy badass! – döntötte a fejét a vállamra Betti. Így is majdnem leestem, hát még úgy.
- Ajj, JungKook-ot is megáldották… - sóhajtottam.
- Ti már képzeltétek el az elsőt velük? – vigyorgott (ahogy a sötétben láttam) Anikó.
- Ne! Beszéljünk másról! Én ezt nem akarom hallani! – fogtam be a fülemet. – Én még túl fiatal vagyok! – visongtam.
- Css! Halkabban! – fogta be a számat Betti. – Igen, elképzeltem már! – húzta az agyamat.
- Rohadjál meg! – röhögtem. Hirtelen kopogott valaki, majd benyitott.
- Lányok, légyszi egy kicsit halkabban, mert nem tudunk tőletek aludni… - hallottam RapMon hangját.
- Bocsánat! Ne haragudj! – suttogtam összetett kézzel.
- Semmi baj! Jó éjszakát! Puszi! Szép álmokat! – ment volna ki, de meggondolta magát, visszajött, adott egy szájra puszit Anikónak, majd tényleg elment.
- Úristen! – tapsikoltam halkan.
- Te jó….. Anikó! Utállak! – nyúlt át fölöttem Betti.
- Lányok, aludjunk… - hangja vidám volt. Pár perccel később Anikó már húzta is a lóbőrt.
- Szerintem hamarosan tényleg össze fognak jönni… - suttogtam a barátnőmnek.
- Juj, annyira édesek! – fogta a fejét.
Még körülbelül öt percig beszéltünk, majd hirtelen Betti is bealudt. Pedig éppen egy hosszú sztori közepén voltam. Most már mindegy…
Sokáig forgolódtam, de nem tudtam álomba szenderülni. Sajnos nem csak én forgolódtam, hanem a barátnőm is, és már szinte szó szerint lelökött az ágyról. Tényleg csak milliméterek kérdése volt.
- Rohadjál meg Bettina! – morgolódtam magamban. Felkeltem a fekhelyünkről, és nem tudtam mit csinálni, átbattyogtam JungKook-ékhoz. Halkan benyitottam, körbenéztem. Szomorúan konstatáltam, hogy már mindketten alszanak. Mikor csuktam be az ajtót, egy hangot hallottam.
- Ki vagy? – JungKook álmos, aranyos hangocskája volt.
- Én vagyok az JungKook, csak azért jöttem át, mert Betti kitúrt az ágyból, és nem tudok hol aludni! – suttogtam.
- Jaj, gyere csak ide! – nyitotta fel a takaróját és közelebb ment a falhoz. Boldogan bemásztam mellé, a –már előmelegített- ágyba, és ráfeküdtem a mellkasára. Magához húzott, belepuszilt a hajamba, és simogatni kezdte a hátamat. – Már lehetett volna az is a terv alapból, hogy itt alszol velem!
- Nem, nem akartam zavarni – ráztam meg a fejemet a mellkasába. – Csak… Most fogalmam sem volt, hogy mit csináljak, mert a hülyéje majdnem lelökött. Felkelteni nem volt szívem, úgyhogy… Maradtál Te.
- Nem zavartál volna! Most sem zavarsz!
- De, biztos rossz lett volna V-nek az, hogy itt alszom, meg ilyesmi. Meg, majd ha felkel biztosan szomorú lesz.
- Dehogyis! Nyugi! Nincsen semmi probléma! Csak nyugodtan bármi van, gyere! Nem tudsz aludni, nincs helyed, rosszat álmodsz, akkor nyugodtan! Bármikor! – rántotta meg a vállát.
- Köszi szépen JungKook! Úúúúúúgy szeretlek! – mosolyogtam rá „tündérien”.
- Na, most már aludjunk, reggel lehet, hogy megyünk a fiúkkal táncpróbára, és lehet, hogy korán kelünk.
- Ne máááár! – nyafogtam. – Veled szeretnék ébredni… - néztem rá nagy boci szemekkel. – Várj, és ha mi is mennénk? Úgy is szeretünk táncolni, és próbálnánk nem feltűnőek lenni…
- Nem is tudom… Nem hiszem, hogy ez jó ötlet… - harapta meg feszülten az alsó ajkát –amitől azt hittem, hogy abban a pillanatban meghalok-.
- Miért? – vágtam cuki pofit.
- Ajj, na jó, rendben, de csak, ha a fiúk is megengedik! – adta be a derekát. – Az édes arcodnak nem tudok ellenállni.
- Jaj, köszönöm-köszönöm JungKook! – csúsztam feljebb, hogy egy puszit is tudjak neki adni. Viszont mikor már nagyon kevés választotta el a számat az arcától, megálltam. Belenéztem a szemeibe, és inkább a szájára adtam egy puszit. – Köszönöm! – mosolyogtam boldogan. Majd visszakúsztam a helyemre.
- Én köszönöm, hogy itt vagy nekem! – ölelt még jobban magához. Percekkel később, már hallottam is halk szuszogását, gyors szívverését, és TaeTae lélegzetvételeit is.
Így, JungKook karjaiban, boldogan álomba zuhantam.
- Szia! – mosolyogtam, és becsuktam magam mögött az ajtót.
- Szia! – mosolygott vissza.
- Tetszik a hajad színe! Olyan aranyos, mosolygós!
- Oh, köszi! Én annyira nem szeretem. Nagyon feltűnő! Nem szeretek feltűnő lenni… - rántotta meg a vállát.
- Értem… Na, nekem mennem kell. Mindjárt jövünk vissza! Szia! – Megöleltem, amit Ő meglepő módón viszonzott is.
- Szia! – integetett, én meg ki mentem az előszobába a barátnőimhez.
- I am here! – vigyorogtam.
- Hehe, na, gyertek csajok! – biccentett Jin. Kimentünk egy nagy fekete kocsihoz, amibe beültünk, és Betti navigálásával eljutottunk az albérletünkig.
- Itt várj minket! – kacsintott neki Betti, és benyitottunk a kuckónkba.
- Hát lányok… Megvolt az első csókom… - ecseteltem a szobámból átkiabálva.
- Mi?! – hallottam a lányok gyors lépteit a birodalmam felé. – JungKook megcsókolt?!
- Igen… - haraptam az alsó ajkamba.
- Na, jó… Engem is megcsókolt RapMony… - sikítoztunk Anival.
- Nekem csak annyit mondott Suga, hogy szeret… Aztán ennyi – csüggedt el Betti.
- Nyugi Miku! – simogatta a vállát Koko.
- Mi van, ha… - De nem folytattam. „Mi van, ha nem Suga az igazi számodra?” áh, ez sértő lenne. Látszik Bettin, hogy nagyon szereti Őt… Csak sajnos ez nem úgy látszik, mintha kölcsönös lenne… Igen, Suga is szereti Bettit, csak nem hiszem, hogy úgy, és annyira, mint Ő.
- Ha?
- Hah?
- Mi?! – röhögött Anikó.
- Hagyjuk pakoljunk… - És a többiek visszamentek a szobáikba.
- Na, és JuKo drága hogy csókol? – kiabálta Betti.
- Fantasztikusan! Viszont… Talán még nem vagyunk teljesen készek arra, hogy rendesen felvállaljuk az érzést… Tehát neki ne mondjátok, meg kérdezzétek, hogy járunk-e… Mert nem… Nem merjük még talán bevállalni… - Sóhajtottam. – Pedig annyira szeretem…
- Ez már szerelem, Csibéim! – tapsikolt.
- Nem tudom… Lehet… Nem hiszem… Mindegy is… És Ti, Anikó?
- Namy, egy igazi tesztoszteron állat! – mondta komoly hanggal.
- Csak nem…? Ti le is feküdtetek?! – akadt ki Tina.
- Nem, nem! Csak… Majdnem… De az mindegy!
- Már hogy lenne mindegy?! Azonnal mesélj! – dobáltam bele a pizsamámat (rózsaszín, nyuszis), a másnapi ruhámat (fekete rövid ujjú póló, aminek az elején egy „Kiki” felirat van hangullal a hátulján pedig az, hogy „Maemi” szintén hangullal [Bettinek az elején „Betti”, a hátulján „Miku”, Anikónak az elején „Anikó”, a hátulján „Koko”, és igen, ők is azt a pólójukat hozzák], rövid farmernadrág, fehér zokni, és fekete cipő), és természetesen a törölköző, tusfürdő, fogkefe, fogkrém, stb.. Összecipzáraztam a fekete „Paris”-os táskámat, és mentem Anikóhoz. – Na, várom a storyt! – És közben Betti is belépett.
- Ajj, hát az úgy volt, hogy Namyval ugye bent voltunk egy szobában, ahol beszélgettünk, majd megcsókolt, és annyira vadul, hogy már a pólómat is levette. Majd leállítottam, hogy ne itt, és így legyen meg az első alkalom. Ő mosolygott, megértette, és rohadt tökéletes egy pasi! – áradozott.
- Meg rohadjál meg! Idősebb vagyok nálad, aztán neked még hamarabb lesz meg az első, mint nekem! – háborodott fel Betti.
- Dehogyis! – legyintett Koko. Hirtelen Jin dudált kettőt. – Uh, mennünk kell…
Gyorsan leszaladtunk, bepattantunk a kocsiba, és elindultunk.
- Mi tartott ennyi ideig? – kérdezte Jin.
- Csak beszélgettünk! – mosolyogtam rá.
- Juj, és miről? – torzította el a hangját lányosra.
- Bunkó vagyok, ha azt mondom, hogy semmi közöd hozzá? – nevettem.
- Hát… Ez fájt… - nevetett jóízűen Ő is. – Na, tényleg nem akarjátok elmondani?
- Nem – felelte Betti egyszerűen.
- Jól van lányok, ezt megjegyzem! – bólogatott.
- Tudod, hogy szeretünk! Igaz, még nem ismerünk, de szeretünk! – tettem a kezemet a vállára.
- Gondolom… - röhögött. Hamar eltelt a kocsiban töltött idő, végig beszélgettünk, elvoltunk, hülyéskedtünk, énekeltünk. – Lányok, jelentkezzetek gyakornoknak!
- Dehogyis! Hagyjál minket ezzel! – legyintett Betti.
- Akkor csak cover-ezzétek pár dalunkat, vagy néha énekeljetek velünk egy-egy klippben! Na?
- Persze… - bólogatott Anikó értetlenül. – Te meg egy szinkronhangnak menj…
- Hülyék! – nevetett. – Na, itt is vagyunk! – parkolt le. Kipattantunk a kocsiból, és felmentünk a lifttel a fiúkhoz. Jin kinyitotta nekünk az ajtót, és megcsapta az orrunkat a rizs és a tojás szag.
- Ezek csináltak kaját? – néztünk össze. Beléptünk a konyhába, és már meg is volt terítve, plusz, az összes fiú már ült az asztalnál.
- Na, végre, hogy megjöttetek! – mosolygott J-Hope. – Üljetek le, egyetek!
- Ezt Ti csináltátok? – kérdezte gyanakvóan Anikó.
- JáGöRLZ! – bólogatott Jimin.
- Ehető? – vonta fel az egyik szemöldökét Betti, majd mindhárman leültünk, a piros kockás terítős fa asztalhoz.
- Kóstoljátok meg! – mosolygott V.
- Biztos meg akartok minket mérgezni… - húzta össze a szemét Tina.
- Kóstoljátok már meg azt a szart! – fogta a fejét Joon.
- Hm, csak nincs benne extazi… - rántottam meg a vállamat, a kezembe vettem a két evőpálcikát, felcsíptem a rizst meg a tojást, és ízlelni kezdtem. – Nagyon finooooom! – tapsikoltam.
- Szuper vagy JungKook! – pacsiztak le vele a többiek.
- Ezt Te csináltad? – kérdeztem halkan a szemébe nézve. Átlósan velem szembe ült.
- A srácok is segítettek… - pirult el.
- Hát Te tényleg rohadt tehetséges vagy! – ámultam el. – A barátnőd biztosan nagyon boldog lesz majd… - csúszott ki a számon. Látszott rajta, hogy mondani akar valamit, de Suga beléfojtotta a szót.
- Hallod, JungKook! Milyen mázlisok vagyunk már, hogy ennyi csaj van közöttünk! – vigyorgott.
- Perverz állat! – rúgtam meg nevetve a lábát, mire Ő is nevetni kezdett.
- Szerintem inkább örülj neki, hogy nem egymáson éljük le a szerelmi életünket… - Betti hirtelen felkapta a fejét.
- Hol van ingyen Yaoi?! – csillant fel a szeme.
- A fiúk majd adnak nekünk! – röhögtem.
- Gyere Drága! – állt fel Jimin, odament V-hez, és úgy tettek, mintha smárolnának (persze igazából nem). Mindenki „húúú”-zni kezdett.
- Ezaz! Jók vagytok fiúk! – vágott debil fejet a barátnőm. A többiek nevettek jól érezték magukat, viszont engem érdekelt, hogy JuKo mit mondott volna, ha Suga nem folytja belé a szót. Óvatosan megrúgtam a lábát.
- Megmutatod légyszi, hogy hol van a mosdó? – tátogtam, hogy csak Ő értse.
- Persze, gyere! – állt fel mosolyogva. Finoman én is kitoltam alólam a széket, és követtem Kookie-t. Átmentünk a nappaliba, aminek a jobb oldalán helyezkedett egy kis helyiség. – Itt is van! – mutatta.
- Köszi! – biccentettem, mikor ment volna el, megfogtam a karját.
- Szeretnéd, hogy bekísérjelek? – A nevető ráncok már gyűltek a szeme sarkában.
- Mindenféleképpen! – válaszoltam egy kis habozás után, mire mindkettőnkből kitört a nevetés. – Nem, nem. Csak… Láttam, hogy Suga beléd fojtotta a szót, és mostanáig nagyon érdekel, hogy mit akartál mondani.
- Mindegy… - legyintett. Visszarántottam, mikor megint el akart menni.
- Nekem nem mindegy… - néztem mélyen a szemébe.
- Szerinted nekem lenne valaha is barátnőm? – tette fel a kérdést keserűen mosolyogva.
- Igen. Biztos vagyok benne. Akár több is… Csak ne egyszerre – nevettem el magamat halkan.
- Én nem akarok sok barátnőt… Én csak egyet akarok, és tudom, hogy kit. De ha az nem szeret belém, akkor soha nem lesz barátnőm – rántotta meg a vállát.
- Hát… Próbáld meg meggyőzni! Biztos nagyon kedves lányról van szó, ha ennyire odáig vagy érte… - Szomorú voltam. De mosolyogtam. Pedig mintha ezernyi tűvel szurkáltak volna belülről.
- Hihetetlenül kedves és szép. Ölelni való, csak az a baj, hogy nem merem neki elmondani az érzéseimet. Mi van, ha visszautasít? – sóhajtott. – Szerinted mit kéne tennem?
- Mondd meg neki, amint összeszedted a bátorságodat. És ha olyan kedves, és normális lány, akkor semmi esetre sem fog visszautasítani. Ha pedig igen, akkor egy hülye ribi – vigyorogtam.
- Jól van. Majd megfogadom a tanácsodat! – nevetett.
- Akkor most már magamra hagynál? Szeretnék elmenni pisilni! – poénkodtam.
- Rendben – kuncogott halkan, és visszasétált a konyhába. Bebaktattam a mosdóba, és próbáltam nem elbőgni magamat.
***
Halkan visszamentem a konyhába.
- És el nem hiszitek, hogy milyen jól énekelnek ezek együtt! – ecsetelte Jin.
- Áh, itt a másik elveszett bárányka! – mosolygott rám J-Hope.
- Hol a francba voltál Te szerencsétlen?! – förmedt rám Betti magyarul.
- WC-n Te Batman! – nyújtottam ki rá a nyelvemet.
- És Vele mit csináltatok? – Leültem a helyemre.
- Beszélgettünk…
- Nem hiszem, hogy csak beszélgettetek… - vigyorgott Anikó.
- Úristen de gyorsan magyaráztok… Miről csevegtek? – pislogott nagyokat Joon.
- Pedig csak beszélgettünk. Hallod, szerelmes valakibe, én meg ez a: Mi a szent szar?! feelinggel mondtam, hogy oké, próbáltam neki segíteni, hogy hogyan mondja el a lánynak. Majdnem elbőgtem magamat, és most is mindjárt, de előttük nem akarok… - mosolyogtam keserűen.
- Akkor meg mi a francért csókolt meg? – értetlenkedett Betti.
- Honnan a fenéből tudjam?! Szerinted tudok gondolkozni az Ő fejével? – nevettem el magamat.
- Naaa… Láááányok… Légysziii….. – vágott cuki pofit Jimin.
- Pszt! – tette a mutatóujját a szája elé Anikó.
- És szerinted én tudok? Eddig Ti értettétek meg egymást a legjobban! És most, mikor felmerül a kérdés, hogy „szerelem” már tartózkodtok is ettől a dologtól, és fogalmatok sincs, hogy mi legyen! Olyan hülyék vagytok! – rázta a fejét.
- Mi az, hogy mi?! Csak Ő! – kértem ki magamnak.
- Tök mindegy! – legyintett.
- De nem! – nyafogtam.
- Lányok! – kérlelt Jin is nagy szemekkel.
- Csönd! – szólt rá Betti. – Esküszöm, ha nem fogjátok bevallani egymásnak, hogy szeretitek egymást, akkor először Őt, majd Téged foglak felrúgni a Holdig!
- Betti… - röhögtem. – Te egy állat vagy!
- De ha kell, tényleg megteszem! – nevetett.
- Most fordítsuk komolyra a szót! Te mit érzel? Ki lehet az a lány? – kérdezte Anikó.
- Fogalmam sincs – sóhajtottam.
- Mondjatok valamit! – durcizott be J-Hope.
- Mi van már?! – förmedtünk rá egyszerre. Szegény hihetetlenül megszeppent, viszont később kitört belőlünk a hangos nevetés.
Hamar eldöntöttünk, hogy lefekszünk aludni. Összesen három szoba volt a fiúknál. Kettő kettes és egy hármas. Arra gondoltunk, hogy mi hárman lányok bemegyünk egy kettesbe (Jimin és J-Hope páros szobájába), Ők ketten pedig kimennek a nappaliba. Úgy terveztük, hogy Anikó (aki sokszor rugdos álmában) egyedül alszik, mi meg ketten egy ágyon a Bettivel. Mindent el is terveztünk, megfürödtünk, lepizsamáztunk, stb, és bebújtunk az ágyba.
- Ugye, hogy Namy milyen kis cuki? – ábrándozott Anikó.
- Ne is mondd! Suga egy badass! – döntötte a fejét a vállamra Betti. Így is majdnem leestem, hát még úgy.
- Ajj, JungKook-ot is megáldották… - sóhajtottam.
- Ti már képzeltétek el az elsőt velük? – vigyorgott (ahogy a sötétben láttam) Anikó.
- Ne! Beszéljünk másról! Én ezt nem akarom hallani! – fogtam be a fülemet. – Én még túl fiatal vagyok! – visongtam.
- Css! Halkabban! – fogta be a számat Betti. – Igen, elképzeltem már! – húzta az agyamat.
- Rohadjál meg! – röhögtem. Hirtelen kopogott valaki, majd benyitott.
- Lányok, légyszi egy kicsit halkabban, mert nem tudunk tőletek aludni… - hallottam RapMon hangját.
- Bocsánat! Ne haragudj! – suttogtam összetett kézzel.
- Semmi baj! Jó éjszakát! Puszi! Szép álmokat! – ment volna ki, de meggondolta magát, visszajött, adott egy szájra puszit Anikónak, majd tényleg elment.
- Úristen! – tapsikoltam halkan.
- Te jó….. Anikó! Utállak! – nyúlt át fölöttem Betti.
- Lányok, aludjunk… - hangja vidám volt. Pár perccel később Anikó már húzta is a lóbőrt.
- Szerintem hamarosan tényleg össze fognak jönni… - suttogtam a barátnőmnek.
- Juj, annyira édesek! – fogta a fejét.
Még körülbelül öt percig beszéltünk, majd hirtelen Betti is bealudt. Pedig éppen egy hosszú sztori közepén voltam. Most már mindegy…
Sokáig forgolódtam, de nem tudtam álomba szenderülni. Sajnos nem csak én forgolódtam, hanem a barátnőm is, és már szinte szó szerint lelökött az ágyról. Tényleg csak milliméterek kérdése volt.
- Rohadjál meg Bettina! – morgolódtam magamban. Felkeltem a fekhelyünkről, és nem tudtam mit csinálni, átbattyogtam JungKook-ékhoz. Halkan benyitottam, körbenéztem. Szomorúan konstatáltam, hogy már mindketten alszanak. Mikor csuktam be az ajtót, egy hangot hallottam.
- Ki vagy? – JungKook álmos, aranyos hangocskája volt.
- Én vagyok az JungKook, csak azért jöttem át, mert Betti kitúrt az ágyból, és nem tudok hol aludni! – suttogtam.
- Jaj, gyere csak ide! – nyitotta fel a takaróját és közelebb ment a falhoz. Boldogan bemásztam mellé, a –már előmelegített- ágyba, és ráfeküdtem a mellkasára. Magához húzott, belepuszilt a hajamba, és simogatni kezdte a hátamat. – Már lehetett volna az is a terv alapból, hogy itt alszol velem!
- Nem, nem akartam zavarni – ráztam meg a fejemet a mellkasába. – Csak… Most fogalmam sem volt, hogy mit csináljak, mert a hülyéje majdnem lelökött. Felkelteni nem volt szívem, úgyhogy… Maradtál Te.
- Nem zavartál volna! Most sem zavarsz!
- De, biztos rossz lett volna V-nek az, hogy itt alszom, meg ilyesmi. Meg, majd ha felkel biztosan szomorú lesz.
- Dehogyis! Nyugi! Nincsen semmi probléma! Csak nyugodtan bármi van, gyere! Nem tudsz aludni, nincs helyed, rosszat álmodsz, akkor nyugodtan! Bármikor! – rántotta meg a vállát.
- Köszi szépen JungKook! Úúúúúúgy szeretlek! – mosolyogtam rá „tündérien”.
- Na, most már aludjunk, reggel lehet, hogy megyünk a fiúkkal táncpróbára, és lehet, hogy korán kelünk.
- Ne máááár! – nyafogtam. – Veled szeretnék ébredni… - néztem rá nagy boci szemekkel. – Várj, és ha mi is mennénk? Úgy is szeretünk táncolni, és próbálnánk nem feltűnőek lenni…
- Nem is tudom… Nem hiszem, hogy ez jó ötlet… - harapta meg feszülten az alsó ajkát –amitől azt hittem, hogy abban a pillanatban meghalok-.
- Miért? – vágtam cuki pofit.
- Ajj, na jó, rendben, de csak, ha a fiúk is megengedik! – adta be a derekát. – Az édes arcodnak nem tudok ellenállni.
- Jaj, köszönöm-köszönöm JungKook! – csúsztam feljebb, hogy egy puszit is tudjak neki adni. Viszont mikor már nagyon kevés választotta el a számat az arcától, megálltam. Belenéztem a szemeibe, és inkább a szájára adtam egy puszit. – Köszönöm! – mosolyogtam boldogan. Majd visszakúsztam a helyemre.
- Én köszönöm, hogy itt vagy nekem! – ölelt még jobban magához. Percekkel később, már hallottam is halk szuszogását, gyors szívverését, és TaeTae lélegzetvételeit is.
Így, JungKook karjaiban, boldogan álomba zuhantam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése