Reggel pontosan ugyanúgy, és ugyanott keltem. Szerencsére mindkét srác
aludt még, így tudtam JuKo-t feltűnés nélkül bámulni. Az édes füleit, szemeit,
aranyos kis orrát, szexi ajkait. Tökéletes vonásaitól egy bálnasereg is
kipusztulna. Főleg a nevetésétől… Az egész Földet kiírtja. Vagyis a lányokat
meg a meleg férfiakat…
Hirtelen megrezzent az arca, és kinyitotta a szemét. Nem lehetett kellemes az én rusnya képemre kelni.
- Jó reggelt! – mosolyogtam rá.
- Jó reggelt Szépségem! Hogy aludtál? – igazította meg az egyik hajtincsemet.
- Nagyon jól! És Te?
- Én is! – fordult az oldalára, velem szembe.
- JungKook, olyat álmodtam… Azt Te el sem hiszed! – ásította V. Majd mikor mindketten odanéztünk észrevettük, hogy a szeme csukva volt még, úgyhogy engem még nem látott.
- Na, hallgatlak! – vigyorgott rám, de befogta a számat.
- Összejöttél azzal a csajszival, akit kinéztél magadnak. És nagyon édesek voltatok együtt! Egy ágyban aludtatok, és……. – JungKook felnézett, majd elröhögte magát.
- Bocsi Kiki, nem tudtam, hogy itt vagy! Nem tűnt fel… - vigyorgott.
- Nem baj – legyintettem. – Én láthatatlan vagyok. Senki sem lát…
- Te hülye vagy, nem láthatatlan – rázta meg a fejét JungKookie.
- Ajj máááár! – nyafogtam, és hozzábújtam.
- Hát igazából is nagyon édesek vagytok együtt! Most akkor összejöttetek? – kérdezte V. Felnéztem JungKookra, aki szintén nagy szemekkel nézett rám. – Na?
- Egy próbát megér, nem? – mosolygott félve.
- És az a lány, akit „kinéztél” magadnak? – szomorkodtam.
- Az Te vagy, Te Pabo! – csapott a fejére V.
- Én?!
- Igen – simította meg az arcomat. – Azt mondtad, hogyha összeszedem a bátorságomat, akkor valljam be annak a lánynak, akit szeretek, hogy mit érzek iránta…
- Igen, azt mondtam.
- Szeretlek! – nézett mélyen a szemembe.
- Én is téged! - vigyorogtam, mint egy ötéves, aki megkapta a várva várt játékát.
- Tényleg? – lepődött meg, olyan arckifejezéssel, mintha azt hinné, hogy át akarnám vágni. – Akkor egy próbát tényleg megér, nem?
- Ha… Te is akarod… - suttogtam óvatosan, megválogatva a szavaimat.
- Persze, hogy akarom – bólintott, közelebb húzott magához. Mármint már szinte szorított.
- Hah, hát én meg tudom álmodni a dolgokat! Ch, egy jós vagyok! – mondta TaeHyung.
- Az vagy… Akkor most álmodd meg a lottó számokat is! – poénkodtam JungKook mellkasába dünnyögve. Hirtelen kopogtak az ajtón. Kicsit eltoltam magamtól JuKo-t, és észrevettem, ahogy Betti jön be az ajtón.
- Jó reggelt! – köszönt úgy általánosságba véve mindenkinek. - Te büdös szemét! – Na, ez már nekem szólt. - Mi ott alszunk pasik nélkül, Te meg ideosonsz! Rohadjál meg! – dobott meg a papucsával, mikor felültem.
- Majdnem lelöktél az ágyról, aztán még én vagyok a szemét?! – kértem ki magamnak visszadobva a papucsot.
- Mi?! Miért nem keltettél fel?! – értetlenkedett.
- Mert most minek? Tök cukin aludtál! – röhögtem ki. – Mint egy panda…
- Most már elég! Ne bánts már folyton… - játszotta meg a szomorúságot a barátnőm.
- Én bántalak folyton?! – Felálltam, odamentem hozzá, levágtam neki egy gyenge pofont. – Baka!
- Ne beszéljetek magyarul, mert ez így olyan rossz, hogy nem értünk semmit – csapott a hasára V.
- Csak arról dumált, hogy én mekkora egy köcsög vagyok, mert Ő majdnem lelökött az ágyról – nevettem el magamat.
- Igen, rohadjál is meg! – Majd közelebb hajolt hozzám, és a fülembe súgta: - Szóltál volna, én is átmentem volna Suga-hoz…
- Jó, bocsi, nem tudtam, hogy ki fogsz túrni a helyemről.
- Lányok, gyertek egy picit légyszi! – dugta be a fejét Anikó is.
- Jójó, egy pillanat! – mosolyogtam rá. Hátranéztem, és láttam, hogy JungKook befordult a fal felé, magára húzva a takarót. Odabattyogtam hozzá, megpróbáltam fölé kerülni, ami sikerült is. Nagyokat szuszogott a Lelkem, ami azt jelezte, hogy visszaaludt. Elmosolyodtam, majd adtam egy óvatos puszit az arcára. – Köszönöm, hogy veled aludhattam – suttogtam annak a reményében, hogy esetleg meghallja. Hirtelen megfogta a derekamat, és berántott maga mellé.
- Nagyon szívesen! – nyitotta ki a szemét. – Máskor is jöhetsz! Én nem bánom! – kuncogta.
- Köszi. De most mennem kell, Anikó hívott valamiért.
- Rendben – bólintott. – Tudod… - kezdte. – Szeretlek!
- Én is téged! – Gyorsan adott a számra egy puszit. Rákvörös fejjel kimásztam mellőle, és átmentem a lányokkal a „mi” szobánkba.
- Azt gondolod, hogy ezt elsumákolhatod? Na, mesélj! – rángatta a kezemet izgatottan Betti.
- Megbeszéltük, hogy adunk magunknak egy próbát egymással… - Ugrándozni kezdtem.
- Ah, úgy örülök nektek! – ölelt meg, majd Anikó is. – Na, Anci, mit akartál mondani? – Anikó már öltözött is. Felvette a melltartóját, majd ránk nézett.
- Azt akartam, hogy… - Megállt. Körbepillantott, és a fejére csapott. – RapMonék szobájában hagytam a pólómat, mikor tegnap megmutattam neki! Basszus, kihoznátok légyszi?
- Szerintem biztosan alszanak, menj csak – mosolyogtam rá. Bettivel egymásra néztünk, és ugyanarra gondoltunk. Anikó is kicsit leégethetné már magát, ne csak mi.
- Ne már! Miért nem tudjátok kihozni? – Dühösen pillantott ránk.
- Nem érzem magam valami jól… - jelentette ki Betti, majd összeesett. Persze színészkedett.
- Ööö… Én most ápolom Őt… - guggoltam le hozzá.
- Kapjátok be! – röhögte el magát, és kikukucskált az ajtón. Mikor kiment, gyorsan felpattantunk, és nézni kezdtük, hogy mit művel. Óvatosan benyitott a szobába, és eltűnt.
- Szerinted? – vigyorgott a legjobb barátnőm.
- Tuti felébrednek… - nevettem.
- Basszus! – hallottuk riadt hangját, majd futott ki az ajtón, majd be hozzánk. – Odamegyek, Namy mellett volt a pólóm, odamegyek – ismételte meg. -, erre felébred! Én meg magam elé kaptam a pólót, és kirohantam! Áh! Ez ciki volt… - vette fel a ruhadarabot. – Na, szóval, amit mondani akartam, az az, hogy gondolkoztam azon, hogy kéne covert csinálni a fiúk dalaiból. Nem lenne rossz!
- Koko, nem vagyunk olyan jók! – rázta meg a fejét Miku.
- Dehogyisnem! Képesek vagyunk rá! Na, csak egyet légyszi! – vágott „kölyökkutya” fejet. Amíg Ők vitatkoztak, én gyorsan felöltöztem, és kimentem a konyhába reggelit készíteni az ébredőknek. Csináltam egy kevés palacsintát, tojásrántottát magyar módra és szendvicseket, hogy mindenki tudjon enni. Mikor már a szendvicseket vajaztam, Jimin felébred.
- Gyönyörűséges jó reggelt Szépséges lány Hugicám! – mosolygott rám.
- Neked is rettentően szép reggelt, Te Szuperszexi fiú Bátyám! – utánoztam.
- De jó Jiminnek, Ő Szuperszexi, és én mi vagyok? – mosolyodott el féloldalasan Jin.
- Te is az vagy! – legyintettem.
- De én nem akarok olyan lenni, mint Jin! – háborodott fel Jimin.
- Akkor Jin Fantasztikusszexi, Te meg Szuperszexi, jó? – vigyorogtam.
- Én meg sem kérdezem, hogy mi vagyok… Eltörpülök mellettük! – csinált úgy J-Hope, mint aki szomorú.
- Dehogyis! Te Csúcsszexi vagy! – kacsintottam.
- Én? Mindig is tudtam, hogy az vagyok! – nyújtózott RapMonster, majd Ő is leült az asztalhoz, csak úgy, mint a többiek.
- Nem Te, én! – tette karba a kezeit J-Hope.
- Te?! – nevette el magát Nam.
- Ez köcsög! – röhögtem. – Ne vedd magadra J-Hope! – simogattam meg a vállát. – Te Csúcsszexi vagy és kész!
- Akkor én Hiperszuperszexi? – feszített be.
- Nem, Te akkor mondjuk legyél… Kigyúrtszexi! – nevettem.
- Mert az is vagyok! – mutogatta az izmát. Idő közben készen lettem.
- Felkeltem a többieket! – sóhajtottam, felálltam, majd először bementem JuKo-ékhoz. Mindketten az ágyukon feküdtek és telefonoztak. – Gyertek enni srácok! – biccentettem a konyha felé. Már csuktam volna be az ajtót, de JungKookie utánam szólt.
- Kiki dongsaeng! Te csináltad a reggelit? – vonta fel a szemöldökét.
- Igen! – bólintottam egy aprócskát.
- És nagyon finom! – kiabálták a fiúk, akik már enni kezdtek.
- Akkor már megyünk is! – mosolygott. Másodszor bementem az utolsó fiú szobájába. Pechemre, elfelejtettem bekopogni, benyitottam, majd Suga meztelen testét pillantottam meg hátulról. Felsikítottam, majd becsuktam az ajtót.
- Bocsi Suga! – kiabáltam be.
- Ugye nem láttál semmit?! – kérdezte.
- Csak a seggedet! – nevettem el magamat.
- Erről egy szót se! – dugta ki a fejét egy kicsit, majd visszacsukta, és hallottam, hogy kulcsra zárta. Basszus, ezt elcsesztem. Majd bementem a lányokhoz.
- GYERTEK ENNI! – kiabáltam a szobában.
- Kiki, Te egy állat vagy… - rázta meg a fejét Anikó, majd kikapta a fülest a füléből.
- És még én vagyok az állat?! Persze, mindig a kisebbet szekáljátok! – durciztam be.
- Szeretünk dongsaeng! – állt fel, és ölelt meg Betti. Gyorsan ráugrottam a hátára, mikor háttal volt nekem. – Ne!
- De! – vágtam rá egyszerűen.
- Akkor oké – vigyorgott, és kivitt a konyhába.
- Jó étvágyat mindenkinek! – mondtuk egyszerre.
- Jesszus isten! – rémült meg J-Hope.
- Nem kell ennyire hivatalosnak lenni! Elég csak a keresztnevemen szólítani! – legyintett Betti, mire mindenki elkezdett röhögni. - Na, Dongsaeng… Szállj le a hátamról! – ordította, majd elnevettem magamat, és leugrottam.
- Köszönöm paci! – mosolyogtam rá retardáltan.
- Kuss a neved holnapig! – húzta össze a szemét, később egyszerre kezdtünk el röhögni.
***
- Finom volt! Köszönjük szépen! – hajoltak meg előttem a fiúk.
- Hát, igazán nincsen mit megköszönnötök! – mosolyogtam.
- Akkor eljöttök a próbánkra? – kérdezte hirtelen JuKo.
- Természetesen! – bólogattam. A lányok csak álltak és néztek, hogy milyen próba, majd elmagyaráztam nekik.
- Megyünk! – tapsikoltak. Suga-val hirtelen összetalálkozott a tekintetünk. Kicsit kínos volt az előbb történtek után ott állni előtte. Aztán valamiért elnevettem magamat.
- Min röhögsz? – mosolygott JungKook édesen.
- Áh, semmit! – borultam a mellkasára, mikor közelebb jött hozzám, és úgy nevettem tovább.
- Ez tök szemétség, hogy soha semmit nem mondotok el! – tette karba a kezeit Jimin dühösen.
- Ezt csak Suga érti! – röhögtem még jobban, majd mindannyian ránéztek.
- Te egy beteg állat vagy! – kezdett el nevetni Ő is. Csak az övé inkább kínos nevetés volt.
- Mit csináltatok? – kérdezte Betti.
- Majd elmesélem, de nem hiszem, hogy annyira örülnél neki – ráztam meg a fejemet még mindig JungKookie mellkasába. A kezemet felvezettem a nyakáig, amit körbefontam, és úgy öleltem, míg Ő a derekamnál fogva húzott közelebb és közelebb magához.
- Oppa, Saranghe! – suttogtam a fülébe, hogy csak Ő hallja.
- Saranghe! – súgta vissza.
- Elengedhetitek egymást! Nem vagytok ám összenőve! – kopogtatta meg a vállamat Anikó.
- Psszt! Ez most jó! – bújtam még jobban hozzá. Lépteket hallottam JuKo mögül, majd megállnak srégen mögöttem, körülbelül ahol Anikó állt. Biztosan RapMonster is megölelte Anit. Elfordítottam a fejemet, Bettire néztem, aki szomorúan pislogott maga elé. Elkezdtem feltűnően krákogni, hátha Suga észreveszi. És igen, sikerült. A fejemmel jeleztem neki, hogy ott áll a barátnője, kezdjen vele valamit. Mire realizálódott benne, az egy élet volt, de aztán sikerült odavánszorognia hozzá, lesmárolnia és megölelnie. Elégedetten bólintottam, majd felnéztem JungKookra. Aranyosan le volt csukva a szeme.
- Na, menjünk Tubicáim! – csapott kettőt a tenyerébe Jimin. JuKo lepillantott rám. Óvatosan közelebb hajolt, és rátapasztotta puha, nedves száját az enyémre. Másodpercek múlva hirtelen, és gyorsan elvált tőlem, ugyanis V drága elrángatta. JungKookie csalódottan megnyálazta a száját, majd rám mosolygott. A többiek is hamar megszakították a nagy ölelkezésüket.
Mikor elindultunk próbára beültünk a kocsiba, és körülbelül öt perc alatt ott is voltunk a „Big Hit Entertainmant”-nél. Hatalmas épület volt, főleg a táncterme. A teremben egy körülbelül húsz éves srác állt a keverőpultnál, majd mikor beléptünk felnézett. Fekete fullcap volt a fején, de még így is látszott tökéletes haja. Egy fekete belebújós pulcsi virított felső testén, és sötétkék nadrág. Lányokkal egymásra pillantottuk, és a szemünkkel konstatáltuk, hogy nem rossz.
- Sziasztok! Mizújs srácok? Barátnőitek? Heten osztoztok három lányon? – vigyorgott.
- Hyung, nem baj, hogy elhoztuk Őket? Olyan cukik voltak, hogy nem bírtunk nekik ellenállni! – rázta a fejét felháborodottan JungKook.
- Mutatkozzatok be lányok! – adott szót nekünk.
- Anikó vagyok! – kezdte feketehajú barátnőm.
- Én meg Kiki!
- Én meg Betti! – vigyorgott perverzül.
- Te állat! – ütöttem meg a hasát, mire elkezdtünk nevetni.
- Sziasztok, én pedig lennék a BTS-nek a koreográfusa, Kim Jung-Hyuk. De szólítsatok csak Young-nak!
- Jó! – nevettük el magunkat kínosan.
- Oh, látom, ott van a nevetek a pólótokon, akkor majd onnan fogom tudni. Ti is táncolni szeretnétek?
- Mondhatjuk így is – bólogattam mosolyogva. Ránéztem JungKook-ra, aki végig Young-ot nézte, és ahogy a szemén láttam, már vagy hat féleképpen megölte gondolatban. De nem csak Ő volt így, hanem a Jimin, Suga és NamJoon is.
- Először is, meséljetek nekem, honnan jöttetek? Mert mint látom nem idevalósiak vagytok – vonta fel a szemöldökét.
- Te egy rohadt jó megfigyelő vagy! – röhögtem el magamat, majd a lányok is mellettem.
- Magyarországról jöttünk - támaszkodott neki Betti a falnak.
- Hmm… Tudnom kellett volna, hiszen a magyar lányok a legszebbek… - Hirtelen egymásra néztünk, mindhárman elpirultunk, majd ismét kínosan nevettünk.
- Khm… Táncolhatnánk már végre? – kezdte el nyújtani a kezét JuKo. De kis cuki, amikor féltékeny.
- Jó, akkor múltkor hol hagytuk abba? – tapsolt.
- A „We are bulletproof”-ot próbáltuk meg átkoreografálni – válaszolta flegmán Nam.
- Húha, de mogorvák vagytok ma. Van valami probléma? – mosolygott.
- Van – vágta rá Joon.
- Beszéljük meg!
- Nem – húzta össze a szemét Suga, majd elkezdett táncikálni. Végül Young betette a zenét, és a fiúk táncoltak. Megpróbáltuk mi is leutánozni, de az úgy nézett ki, mint valami zombi film. A végén mindenki kifulladt, mi meg a lányokkal elkezdtünk jóízűen nevetni.
- Betti Te egy állat vagy! – fogtam a fejemet, és Bettire néztem, aki szegény Anikót leütötte a végén.
- De hát én csak táncoltam! – nevetett. Mármint már csak csapkodott, mint egy debil fóka. – Bocsi Anus!
- Semmi baj – legyintett. – De ha még egyszer Anusnak hívsz lerúglak a hetedikről!
- Mi a… Mi az a folt az arcodon Anikó? – hunyorgatott Joon.
- Ez a hülye fejbe vert! – lökte meg Bettit.
- Ti nem vagytok normálisak! De nem baj. Bírom az ilyen lányokat – bólogatott elégedetten Young.
- Mi is bírjuk egymást! – vágta rá Anikó.
- Ez egy pedofil – mondtam magyarul majd röhögtünk megint.
- Hallod, de nem néz ki olyan rosszul! Igaz, még mindig az én kis pandamacimat választanám, mint Őt! – ábrándozott a barátnőm.
- Pont ez az… A fiúk most rohadt féltékenyek! – fogtam a fejemet.
- Pedig nincsen mire – rántotta meg a vállát Anikó.
- Azért egy kicsit sajnálom Őket – vágott szomorú fejet Tina.
- Akkor mehet megint? Öt-hat-hét-és-nyolc! – számolta a koreográfus.
***
- Mára ennyi lenne! Köszi szépen, hogy eljöttetek, egészségetekre! – integetett Young.
- Köszi! Szia! – integettünk két kézzel.
- Kikiya! – szólt utánam, majd a többiek után is (gondolom először az én nevemet jegyezte meg. Hah. Egyszerű nevecske, mint az egyszer-egy).
- Hm? – fordultunk vissza, mire már a fiúk kimentek.
- Jól táncoltok. Bennetek van a zene. Ha akarjátok, akkor megadom a telefonszámomat, hogy járjatok táncolni ide, hozzám.
- Nem köszi! – ráztam a fejemet.
- Miért nem? Egyszer akár együtt is vacsorázhatnánk… - nézett rám.
- Na, most leszállsz róla! – húzta össze a szemét Betti. – Túl fiatal és már van barátja is! Nem gondolsz ilyen apróságokra? Perverz pedofil állat! Akadj le mindhármunkról! – Szegény gyerek köpni-nyelni nem tudott. – Köszi! Szia! – mentünk ki.
- Ez szerintetek belegondolt abba, hogy talán van pasink? – hitetlenkedtem.
- Nem hiszem! Túl primitív gondolkozása van – vigyorgott Miku. Átkarolta a vállamat, összeérintette a fejünket, majd úgy mentünk tovább, hogy átkarolt.
- Olyan nyomi vagy! – kezdtem.
- Tudod, hogy imádlak Te fogyatékos! – borzolta meg a hajamat.
- Tudom – mosolyogtam. – Nem tudom, hogy hol lennék most nélküled Betti! Te segítettél mindenben… Túlélni a mindennapokat, magányos táncórákat, megmenteni egy pedofiltól… Köszönök szépen mindent! – döntöttem a vállára a fejemet.
- Mindig szívesen segítek bármiben Saengi! – dörzsölte a karomat.
- Unnie! – karoltam át én is.
- És én? – nézett nagy szemekkel Anikó.
- Téged utálunk! – poénkodtunk.
- Kösz szépen! – röhögte el magát.
- Nemám! Tudod, hogy téged is nagyon imádunk! – karoltam át Őt is, majd fordítva.
- A retardált meg a debil – célzott sorrendben rám majd Bettire.
- Te meg degenerált! – nevettem.
Mikor az öltözők elé értünk, megvártuk a fiúkat.
Körülbelül öt perc volt, mire kijöttek a fiúk.
- És hallod, mi vagyunk a hülyék, mert hagytuk! – csapott a fejére Suga.
- De Ők is azok! – nevetett Namy. A három fiú tovább ment, meg sem állva, hogy megvárjanak minket.
- Hé! És mi?! – szóltunk utánuk, de meg sem hallották. – Ezeknek meg mi bajuk van?
- Féltékenyek! – legyintett V.
- Mégis kire vagy mire? – vonta fel a szemöldökét Anikó.
- Young-ra, hogy annyira elkezdett flörtölni veletek, Ti meg hagytátok! – tette karba a kezét J-Hope.
- Nyugi, Betti már elküldte a francba! – mosolyogtam rájuk. – Megszólal, hogy elhívna egyszer vacsorázni, erre a Betti, mintha csak a számból vette volna ki a szavakat, kiosztotta a gyereket.
- Ez most komoly? – maradt tátva a szája.
- Teljesen komoly! – bólogatott Betti.
- Na, és mi ez a nagy szerelem itt köztetek? – vigyorgott V.
- Megköszöntem, hogy megvédett! – biccentettem Tina felé.
- Menni kéne a fiúk után, mert lemaradunk! – kiáltott fel Jin, és gyors tempóval sétáltunk a fiúk után.
- MIN YOON GI! Azonnal álljatok meg! – ordított rájuk a barátosnőm, mert egyszerűen túl gyorsak voltak. Sóhajtva megtorpantak, majd felénk fordultak.
- Hála istennek, hogy megálltatok….. – kezdtem, de Tina beleszólt.
- Hát igen, hála Nekem, az Istennek! – dobta hátra a haját.
- Egyszerűen nem bírjuk a tempótokat. Miért dúltok-fújtok ránk? – vágott mérges tekintetet Anci.
- Mert ribancok vagytok! – tárta szét a kezét Suga.
- Na, azért ez csúnya megfogalmazás… - intette le JungKook Gi-t. – Csak köcsögök voltatok, mert hallottátok, hogy flörtöl veletek, és csak vigyorogtatok! Nem állítottátok le, azzal, hogy „nekem már van pasim”! Ennyit ér a szerelmünk? – húzta el a száját.
- Betti elküldte a francba. Azt mondta nekem, hogy elhívna vacsorázni, erre Betti, mintha csak a számból vette volna ki a szavakat, kiosztotta a gyereket. Durva, de tényleg így van! – mosolyodtam el.
- Bízzatok már bennünk! Azért vagyunk! – mondta Tina.
- Hogy bízzunk, hogyha tudjuk, hogy akármelyik pillanatban megláthattok valaki mást, aki ezerszer jobb nálunk? – sóhajtotta RapMonster.
- Ez a bizalom – pislogtam nagyokat, hogy ki ne gördüljön az első könnycsepp.
- Akkor ez bennünk nincsen meg – rántotta meg a vállát Suga. Kínosan beletúrtam a hajamba, majd éreztem, hogy nem tudom visszatartani piszkos könnyeimet. Lehajtottam a fejemet, nehogy meglássák.
- Kiki… - suttogta JuKo sóhajtva, közelebb jött hozzám. Meg akart ölelni, de elléptem előle.
- Hagyj békén – mondtam lassan. Ismét megpróbált hozzámérni, és ismételten nem engedtem. Átvágtam a fiúk között, lehajtott fejjel mentem ki az épületből is, ki az utcára. Az ajtónál még elkaptam egy hangos kioktatást Bettitől, majd jöttek utánam. Viszont engem ez sem érdekelt. Csak mentem előre. Át egy autóúton tele autókkal. Egy dudálás, egy fékcsikorgás, egy „Kiki! ÁLLJ MEG!” kiáltás, egy ütés, és máris a földön találtam magamat.
Hirtelen megrezzent az arca, és kinyitotta a szemét. Nem lehetett kellemes az én rusnya képemre kelni.
- Jó reggelt! – mosolyogtam rá.
- Jó reggelt Szépségem! Hogy aludtál? – igazította meg az egyik hajtincsemet.
- Nagyon jól! És Te?
- Én is! – fordult az oldalára, velem szembe.
- JungKook, olyat álmodtam… Azt Te el sem hiszed! – ásította V. Majd mikor mindketten odanéztünk észrevettük, hogy a szeme csukva volt még, úgyhogy engem még nem látott.
- Na, hallgatlak! – vigyorgott rám, de befogta a számat.
- Összejöttél azzal a csajszival, akit kinéztél magadnak. És nagyon édesek voltatok együtt! Egy ágyban aludtatok, és……. – JungKook felnézett, majd elröhögte magát.
- Bocsi Kiki, nem tudtam, hogy itt vagy! Nem tűnt fel… - vigyorgott.
- Nem baj – legyintettem. – Én láthatatlan vagyok. Senki sem lát…
- Te hülye vagy, nem láthatatlan – rázta meg a fejét JungKookie.
- Ajj máááár! – nyafogtam, és hozzábújtam.
- Hát igazából is nagyon édesek vagytok együtt! Most akkor összejöttetek? – kérdezte V. Felnéztem JungKookra, aki szintén nagy szemekkel nézett rám. – Na?
- Egy próbát megér, nem? – mosolygott félve.
- És az a lány, akit „kinéztél” magadnak? – szomorkodtam.
- Az Te vagy, Te Pabo! – csapott a fejére V.
- Én?!
- Igen – simította meg az arcomat. – Azt mondtad, hogyha összeszedem a bátorságomat, akkor valljam be annak a lánynak, akit szeretek, hogy mit érzek iránta…
- Igen, azt mondtam.
- Szeretlek! – nézett mélyen a szemembe.
- Én is téged! - vigyorogtam, mint egy ötéves, aki megkapta a várva várt játékát.
- Tényleg? – lepődött meg, olyan arckifejezéssel, mintha azt hinné, hogy át akarnám vágni. – Akkor egy próbát tényleg megér, nem?
- Ha… Te is akarod… - suttogtam óvatosan, megválogatva a szavaimat.
- Persze, hogy akarom – bólintott, közelebb húzott magához. Mármint már szinte szorított.
- Hah, hát én meg tudom álmodni a dolgokat! Ch, egy jós vagyok! – mondta TaeHyung.
- Az vagy… Akkor most álmodd meg a lottó számokat is! – poénkodtam JungKook mellkasába dünnyögve. Hirtelen kopogtak az ajtón. Kicsit eltoltam magamtól JuKo-t, és észrevettem, ahogy Betti jön be az ajtón.
- Jó reggelt! – köszönt úgy általánosságba véve mindenkinek. - Te büdös szemét! – Na, ez már nekem szólt. - Mi ott alszunk pasik nélkül, Te meg ideosonsz! Rohadjál meg! – dobott meg a papucsával, mikor felültem.
- Majdnem lelöktél az ágyról, aztán még én vagyok a szemét?! – kértem ki magamnak visszadobva a papucsot.
- Mi?! Miért nem keltettél fel?! – értetlenkedett.
- Mert most minek? Tök cukin aludtál! – röhögtem ki. – Mint egy panda…
- Most már elég! Ne bánts már folyton… - játszotta meg a szomorúságot a barátnőm.
- Én bántalak folyton?! – Felálltam, odamentem hozzá, levágtam neki egy gyenge pofont. – Baka!
- Ne beszéljetek magyarul, mert ez így olyan rossz, hogy nem értünk semmit – csapott a hasára V.
- Csak arról dumált, hogy én mekkora egy köcsög vagyok, mert Ő majdnem lelökött az ágyról – nevettem el magamat.
- Igen, rohadjál is meg! – Majd közelebb hajolt hozzám, és a fülembe súgta: - Szóltál volna, én is átmentem volna Suga-hoz…
- Jó, bocsi, nem tudtam, hogy ki fogsz túrni a helyemről.
- Lányok, gyertek egy picit légyszi! – dugta be a fejét Anikó is.
- Jójó, egy pillanat! – mosolyogtam rá. Hátranéztem, és láttam, hogy JungKook befordult a fal felé, magára húzva a takarót. Odabattyogtam hozzá, megpróbáltam fölé kerülni, ami sikerült is. Nagyokat szuszogott a Lelkem, ami azt jelezte, hogy visszaaludt. Elmosolyodtam, majd adtam egy óvatos puszit az arcára. – Köszönöm, hogy veled aludhattam – suttogtam annak a reményében, hogy esetleg meghallja. Hirtelen megfogta a derekamat, és berántott maga mellé.
- Nagyon szívesen! – nyitotta ki a szemét. – Máskor is jöhetsz! Én nem bánom! – kuncogta.
- Köszi. De most mennem kell, Anikó hívott valamiért.
- Rendben – bólintott. – Tudod… - kezdte. – Szeretlek!
- Én is téged! – Gyorsan adott a számra egy puszit. Rákvörös fejjel kimásztam mellőle, és átmentem a lányokkal a „mi” szobánkba.
- Azt gondolod, hogy ezt elsumákolhatod? Na, mesélj! – rángatta a kezemet izgatottan Betti.
- Megbeszéltük, hogy adunk magunknak egy próbát egymással… - Ugrándozni kezdtem.
- Ah, úgy örülök nektek! – ölelt meg, majd Anikó is. – Na, Anci, mit akartál mondani? – Anikó már öltözött is. Felvette a melltartóját, majd ránk nézett.
- Azt akartam, hogy… - Megállt. Körbepillantott, és a fejére csapott. – RapMonék szobájában hagytam a pólómat, mikor tegnap megmutattam neki! Basszus, kihoznátok légyszi?
- Szerintem biztosan alszanak, menj csak – mosolyogtam rá. Bettivel egymásra néztünk, és ugyanarra gondoltunk. Anikó is kicsit leégethetné már magát, ne csak mi.
- Ne már! Miért nem tudjátok kihozni? – Dühösen pillantott ránk.
- Nem érzem magam valami jól… - jelentette ki Betti, majd összeesett. Persze színészkedett.
- Ööö… Én most ápolom Őt… - guggoltam le hozzá.
- Kapjátok be! – röhögte el magát, és kikukucskált az ajtón. Mikor kiment, gyorsan felpattantunk, és nézni kezdtük, hogy mit művel. Óvatosan benyitott a szobába, és eltűnt.
- Szerinted? – vigyorgott a legjobb barátnőm.
- Tuti felébrednek… - nevettem.
- Basszus! – hallottuk riadt hangját, majd futott ki az ajtón, majd be hozzánk. – Odamegyek, Namy mellett volt a pólóm, odamegyek – ismételte meg. -, erre felébred! Én meg magam elé kaptam a pólót, és kirohantam! Áh! Ez ciki volt… - vette fel a ruhadarabot. – Na, szóval, amit mondani akartam, az az, hogy gondolkoztam azon, hogy kéne covert csinálni a fiúk dalaiból. Nem lenne rossz!
- Koko, nem vagyunk olyan jók! – rázta meg a fejét Miku.
- Dehogyisnem! Képesek vagyunk rá! Na, csak egyet légyszi! – vágott „kölyökkutya” fejet. Amíg Ők vitatkoztak, én gyorsan felöltöztem, és kimentem a konyhába reggelit készíteni az ébredőknek. Csináltam egy kevés palacsintát, tojásrántottát magyar módra és szendvicseket, hogy mindenki tudjon enni. Mikor már a szendvicseket vajaztam, Jimin felébred.
- Gyönyörűséges jó reggelt Szépséges lány Hugicám! – mosolygott rám.
- Neked is rettentően szép reggelt, Te Szuperszexi fiú Bátyám! – utánoztam.
- De jó Jiminnek, Ő Szuperszexi, és én mi vagyok? – mosolyodott el féloldalasan Jin.
- Te is az vagy! – legyintettem.
- De én nem akarok olyan lenni, mint Jin! – háborodott fel Jimin.
- Akkor Jin Fantasztikusszexi, Te meg Szuperszexi, jó? – vigyorogtam.
- Én meg sem kérdezem, hogy mi vagyok… Eltörpülök mellettük! – csinált úgy J-Hope, mint aki szomorú.
- Dehogyis! Te Csúcsszexi vagy! – kacsintottam.
- Én? Mindig is tudtam, hogy az vagyok! – nyújtózott RapMonster, majd Ő is leült az asztalhoz, csak úgy, mint a többiek.
- Nem Te, én! – tette karba a kezeit J-Hope.
- Te?! – nevette el magát Nam.
- Ez köcsög! – röhögtem. – Ne vedd magadra J-Hope! – simogattam meg a vállát. – Te Csúcsszexi vagy és kész!
- Akkor én Hiperszuperszexi? – feszített be.
- Nem, Te akkor mondjuk legyél… Kigyúrtszexi! – nevettem.
- Mert az is vagyok! – mutogatta az izmát. Idő közben készen lettem.
- Felkeltem a többieket! – sóhajtottam, felálltam, majd először bementem JuKo-ékhoz. Mindketten az ágyukon feküdtek és telefonoztak. – Gyertek enni srácok! – biccentettem a konyha felé. Már csuktam volna be az ajtót, de JungKookie utánam szólt.
- Kiki dongsaeng! Te csináltad a reggelit? – vonta fel a szemöldökét.
- Igen! – bólintottam egy aprócskát.
- És nagyon finom! – kiabálták a fiúk, akik már enni kezdtek.
- Akkor már megyünk is! – mosolygott. Másodszor bementem az utolsó fiú szobájába. Pechemre, elfelejtettem bekopogni, benyitottam, majd Suga meztelen testét pillantottam meg hátulról. Felsikítottam, majd becsuktam az ajtót.
- Bocsi Suga! – kiabáltam be.
- Ugye nem láttál semmit?! – kérdezte.
- Csak a seggedet! – nevettem el magamat.
- Erről egy szót se! – dugta ki a fejét egy kicsit, majd visszacsukta, és hallottam, hogy kulcsra zárta. Basszus, ezt elcsesztem. Majd bementem a lányokhoz.
- GYERTEK ENNI! – kiabáltam a szobában.
- Kiki, Te egy állat vagy… - rázta meg a fejét Anikó, majd kikapta a fülest a füléből.
- És még én vagyok az állat?! Persze, mindig a kisebbet szekáljátok! – durciztam be.
- Szeretünk dongsaeng! – állt fel, és ölelt meg Betti. Gyorsan ráugrottam a hátára, mikor háttal volt nekem. – Ne!
- De! – vágtam rá egyszerűen.
- Akkor oké – vigyorgott, és kivitt a konyhába.
- Jó étvágyat mindenkinek! – mondtuk egyszerre.
- Jesszus isten! – rémült meg J-Hope.
- Nem kell ennyire hivatalosnak lenni! Elég csak a keresztnevemen szólítani! – legyintett Betti, mire mindenki elkezdett röhögni. - Na, Dongsaeng… Szállj le a hátamról! – ordította, majd elnevettem magamat, és leugrottam.
- Köszönöm paci! – mosolyogtam rá retardáltan.
- Kuss a neved holnapig! – húzta össze a szemét, később egyszerre kezdtünk el röhögni.
***
- Finom volt! Köszönjük szépen! – hajoltak meg előttem a fiúk.
- Hát, igazán nincsen mit megköszönnötök! – mosolyogtam.
- Akkor eljöttök a próbánkra? – kérdezte hirtelen JuKo.
- Természetesen! – bólogattam. A lányok csak álltak és néztek, hogy milyen próba, majd elmagyaráztam nekik.
- Megyünk! – tapsikoltak. Suga-val hirtelen összetalálkozott a tekintetünk. Kicsit kínos volt az előbb történtek után ott állni előtte. Aztán valamiért elnevettem magamat.
- Min röhögsz? – mosolygott JungKook édesen.
- Áh, semmit! – borultam a mellkasára, mikor közelebb jött hozzám, és úgy nevettem tovább.
- Ez tök szemétség, hogy soha semmit nem mondotok el! – tette karba a kezeit Jimin dühösen.
- Ezt csak Suga érti! – röhögtem még jobban, majd mindannyian ránéztek.
- Te egy beteg állat vagy! – kezdett el nevetni Ő is. Csak az övé inkább kínos nevetés volt.
- Mit csináltatok? – kérdezte Betti.
- Majd elmesélem, de nem hiszem, hogy annyira örülnél neki – ráztam meg a fejemet még mindig JungKookie mellkasába. A kezemet felvezettem a nyakáig, amit körbefontam, és úgy öleltem, míg Ő a derekamnál fogva húzott közelebb és közelebb magához.
- Oppa, Saranghe! – suttogtam a fülébe, hogy csak Ő hallja.
- Saranghe! – súgta vissza.
- Elengedhetitek egymást! Nem vagytok ám összenőve! – kopogtatta meg a vállamat Anikó.
- Psszt! Ez most jó! – bújtam még jobban hozzá. Lépteket hallottam JuKo mögül, majd megállnak srégen mögöttem, körülbelül ahol Anikó állt. Biztosan RapMonster is megölelte Anit. Elfordítottam a fejemet, Bettire néztem, aki szomorúan pislogott maga elé. Elkezdtem feltűnően krákogni, hátha Suga észreveszi. És igen, sikerült. A fejemmel jeleztem neki, hogy ott áll a barátnője, kezdjen vele valamit. Mire realizálódott benne, az egy élet volt, de aztán sikerült odavánszorognia hozzá, lesmárolnia és megölelnie. Elégedetten bólintottam, majd felnéztem JungKookra. Aranyosan le volt csukva a szeme.
- Na, menjünk Tubicáim! – csapott kettőt a tenyerébe Jimin. JuKo lepillantott rám. Óvatosan közelebb hajolt, és rátapasztotta puha, nedves száját az enyémre. Másodpercek múlva hirtelen, és gyorsan elvált tőlem, ugyanis V drága elrángatta. JungKookie csalódottan megnyálazta a száját, majd rám mosolygott. A többiek is hamar megszakították a nagy ölelkezésüket.
Mikor elindultunk próbára beültünk a kocsiba, és körülbelül öt perc alatt ott is voltunk a „Big Hit Entertainmant”-nél. Hatalmas épület volt, főleg a táncterme. A teremben egy körülbelül húsz éves srác állt a keverőpultnál, majd mikor beléptünk felnézett. Fekete fullcap volt a fején, de még így is látszott tökéletes haja. Egy fekete belebújós pulcsi virított felső testén, és sötétkék nadrág. Lányokkal egymásra pillantottuk, és a szemünkkel konstatáltuk, hogy nem rossz.
- Sziasztok! Mizújs srácok? Barátnőitek? Heten osztoztok három lányon? – vigyorgott.
- Hyung, nem baj, hogy elhoztuk Őket? Olyan cukik voltak, hogy nem bírtunk nekik ellenállni! – rázta a fejét felháborodottan JungKook.
- Mutatkozzatok be lányok! – adott szót nekünk.
- Anikó vagyok! – kezdte feketehajú barátnőm.
- Én meg Kiki!
- Én meg Betti! – vigyorgott perverzül.
- Te állat! – ütöttem meg a hasát, mire elkezdtünk nevetni.
- Sziasztok, én pedig lennék a BTS-nek a koreográfusa, Kim Jung-Hyuk. De szólítsatok csak Young-nak!
- Jó! – nevettük el magunkat kínosan.
- Oh, látom, ott van a nevetek a pólótokon, akkor majd onnan fogom tudni. Ti is táncolni szeretnétek?
- Mondhatjuk így is – bólogattam mosolyogva. Ránéztem JungKook-ra, aki végig Young-ot nézte, és ahogy a szemén láttam, már vagy hat féleképpen megölte gondolatban. De nem csak Ő volt így, hanem a Jimin, Suga és NamJoon is.
- Először is, meséljetek nekem, honnan jöttetek? Mert mint látom nem idevalósiak vagytok – vonta fel a szemöldökét.
- Te egy rohadt jó megfigyelő vagy! – röhögtem el magamat, majd a lányok is mellettem.
- Magyarországról jöttünk - támaszkodott neki Betti a falnak.
- Hmm… Tudnom kellett volna, hiszen a magyar lányok a legszebbek… - Hirtelen egymásra néztünk, mindhárman elpirultunk, majd ismét kínosan nevettünk.
- Khm… Táncolhatnánk már végre? – kezdte el nyújtani a kezét JuKo. De kis cuki, amikor féltékeny.
- Jó, akkor múltkor hol hagytuk abba? – tapsolt.
- A „We are bulletproof”-ot próbáltuk meg átkoreografálni – válaszolta flegmán Nam.
- Húha, de mogorvák vagytok ma. Van valami probléma? – mosolygott.
- Van – vágta rá Joon.
- Beszéljük meg!
- Nem – húzta össze a szemét Suga, majd elkezdett táncikálni. Végül Young betette a zenét, és a fiúk táncoltak. Megpróbáltuk mi is leutánozni, de az úgy nézett ki, mint valami zombi film. A végén mindenki kifulladt, mi meg a lányokkal elkezdtünk jóízűen nevetni.
- Betti Te egy állat vagy! – fogtam a fejemet, és Bettire néztem, aki szegény Anikót leütötte a végén.
- De hát én csak táncoltam! – nevetett. Mármint már csak csapkodott, mint egy debil fóka. – Bocsi Anus!
- Semmi baj – legyintett. – De ha még egyszer Anusnak hívsz lerúglak a hetedikről!
- Mi a… Mi az a folt az arcodon Anikó? – hunyorgatott Joon.
- Ez a hülye fejbe vert! – lökte meg Bettit.
- Ti nem vagytok normálisak! De nem baj. Bírom az ilyen lányokat – bólogatott elégedetten Young.
- Mi is bírjuk egymást! – vágta rá Anikó.
- Ez egy pedofil – mondtam magyarul majd röhögtünk megint.
- Hallod, de nem néz ki olyan rosszul! Igaz, még mindig az én kis pandamacimat választanám, mint Őt! – ábrándozott a barátnőm.
- Pont ez az… A fiúk most rohadt féltékenyek! – fogtam a fejemet.
- Pedig nincsen mire – rántotta meg a vállát Anikó.
- Azért egy kicsit sajnálom Őket – vágott szomorú fejet Tina.
- Akkor mehet megint? Öt-hat-hét-és-nyolc! – számolta a koreográfus.
***
- Mára ennyi lenne! Köszi szépen, hogy eljöttetek, egészségetekre! – integetett Young.
- Köszi! Szia! – integettünk két kézzel.
- Kikiya! – szólt utánam, majd a többiek után is (gondolom először az én nevemet jegyezte meg. Hah. Egyszerű nevecske, mint az egyszer-egy).
- Hm? – fordultunk vissza, mire már a fiúk kimentek.
- Jól táncoltok. Bennetek van a zene. Ha akarjátok, akkor megadom a telefonszámomat, hogy járjatok táncolni ide, hozzám.
- Nem köszi! – ráztam a fejemet.
- Miért nem? Egyszer akár együtt is vacsorázhatnánk… - nézett rám.
- Na, most leszállsz róla! – húzta össze a szemét Betti. – Túl fiatal és már van barátja is! Nem gondolsz ilyen apróságokra? Perverz pedofil állat! Akadj le mindhármunkról! – Szegény gyerek köpni-nyelni nem tudott. – Köszi! Szia! – mentünk ki.
- Ez szerintetek belegondolt abba, hogy talán van pasink? – hitetlenkedtem.
- Nem hiszem! Túl primitív gondolkozása van – vigyorgott Miku. Átkarolta a vállamat, összeérintette a fejünket, majd úgy mentünk tovább, hogy átkarolt.
- Olyan nyomi vagy! – kezdtem.
- Tudod, hogy imádlak Te fogyatékos! – borzolta meg a hajamat.
- Tudom – mosolyogtam. – Nem tudom, hogy hol lennék most nélküled Betti! Te segítettél mindenben… Túlélni a mindennapokat, magányos táncórákat, megmenteni egy pedofiltól… Köszönök szépen mindent! – döntöttem a vállára a fejemet.
- Mindig szívesen segítek bármiben Saengi! – dörzsölte a karomat.
- Unnie! – karoltam át én is.
- És én? – nézett nagy szemekkel Anikó.
- Téged utálunk! – poénkodtunk.
- Kösz szépen! – röhögte el magát.
- Nemám! Tudod, hogy téged is nagyon imádunk! – karoltam át Őt is, majd fordítva.
- A retardált meg a debil – célzott sorrendben rám majd Bettire.
- Te meg degenerált! – nevettem.
Mikor az öltözők elé értünk, megvártuk a fiúkat.
Körülbelül öt perc volt, mire kijöttek a fiúk.
- És hallod, mi vagyunk a hülyék, mert hagytuk! – csapott a fejére Suga.
- De Ők is azok! – nevetett Namy. A három fiú tovább ment, meg sem állva, hogy megvárjanak minket.
- Hé! És mi?! – szóltunk utánuk, de meg sem hallották. – Ezeknek meg mi bajuk van?
- Féltékenyek! – legyintett V.
- Mégis kire vagy mire? – vonta fel a szemöldökét Anikó.
- Young-ra, hogy annyira elkezdett flörtölni veletek, Ti meg hagytátok! – tette karba a kezét J-Hope.
- Nyugi, Betti már elküldte a francba! – mosolyogtam rájuk. – Megszólal, hogy elhívna egyszer vacsorázni, erre a Betti, mintha csak a számból vette volna ki a szavakat, kiosztotta a gyereket.
- Ez most komoly? – maradt tátva a szája.
- Teljesen komoly! – bólogatott Betti.
- Na, és mi ez a nagy szerelem itt köztetek? – vigyorgott V.
- Megköszöntem, hogy megvédett! – biccentettem Tina felé.
- Menni kéne a fiúk után, mert lemaradunk! – kiáltott fel Jin, és gyors tempóval sétáltunk a fiúk után.
- MIN YOON GI! Azonnal álljatok meg! – ordított rájuk a barátosnőm, mert egyszerűen túl gyorsak voltak. Sóhajtva megtorpantak, majd felénk fordultak.
- Hála istennek, hogy megálltatok….. – kezdtem, de Tina beleszólt.
- Hát igen, hála Nekem, az Istennek! – dobta hátra a haját.
- Egyszerűen nem bírjuk a tempótokat. Miért dúltok-fújtok ránk? – vágott mérges tekintetet Anci.
- Mert ribancok vagytok! – tárta szét a kezét Suga.
- Na, azért ez csúnya megfogalmazás… - intette le JungKook Gi-t. – Csak köcsögök voltatok, mert hallottátok, hogy flörtöl veletek, és csak vigyorogtatok! Nem állítottátok le, azzal, hogy „nekem már van pasim”! Ennyit ér a szerelmünk? – húzta el a száját.
- Betti elküldte a francba. Azt mondta nekem, hogy elhívna vacsorázni, erre Betti, mintha csak a számból vette volna ki a szavakat, kiosztotta a gyereket. Durva, de tényleg így van! – mosolyodtam el.
- Bízzatok már bennünk! Azért vagyunk! – mondta Tina.
- Hogy bízzunk, hogyha tudjuk, hogy akármelyik pillanatban megláthattok valaki mást, aki ezerszer jobb nálunk? – sóhajtotta RapMonster.
- Ez a bizalom – pislogtam nagyokat, hogy ki ne gördüljön az első könnycsepp.
- Akkor ez bennünk nincsen meg – rántotta meg a vállát Suga. Kínosan beletúrtam a hajamba, majd éreztem, hogy nem tudom visszatartani piszkos könnyeimet. Lehajtottam a fejemet, nehogy meglássák.
- Kiki… - suttogta JuKo sóhajtva, közelebb jött hozzám. Meg akart ölelni, de elléptem előle.
- Hagyj békén – mondtam lassan. Ismét megpróbált hozzámérni, és ismételten nem engedtem. Átvágtam a fiúk között, lehajtott fejjel mentem ki az épületből is, ki az utcára. Az ajtónál még elkaptam egy hangos kioktatást Bettitől, majd jöttek utánam. Viszont engem ez sem érdekelt. Csak mentem előre. Át egy autóúton tele autókkal. Egy dudálás, egy fékcsikorgás, egy „Kiki! ÁLLJ MEG!” kiáltás, egy ütés, és máris a földön találtam magamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése